Utazás a középkorba – a fehér kanonokok templomába

  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Veszettül fújt a szél a domb tetején. Teljesen egyedül álltunk ott, a zsámbéki romtemplom előtt. Bár sütött a nap, csípős hideg volt. A szél süvítését az ódon falak közötti terek miatt talán még hangosabban lehetett hallani. Egyébként egy lélek sem járt a környéken. Ahogyan ott álltunk a romtemplom előtt, elképzeltem, ahogyan a fehér színű rendi öltözetben a kanonokok csendben lépkednek a falak között – az 1200-as években.

A fehér kanonokok

Már messziről jól lehet látni a Zsámbék fölé emelkedő romtemplomot. Ikonikus műemléke ez a településnek – óriási szerencse, hogy még ma is látható.

Messziről látni a zsámbéki romtemplomot / Fotó: ORSZÁGKÉP
Messziről látni a zsámbéki romtemplomot / Fotó: ORSZÁGKÉP
Hirdetés


Itt már az 1050-es években állt egy kőtemplom.

A Zsámbék életében szerepet játszó Aynardok, akik oklevelekben Smaragd nemzetségként szerepeltek, Könyves Kálmán felesége kíséretében, 1097-ben jöttek Zsámbékra. A nemzetség leszármazottai építették a 1200-as években a Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt kéttornyú, háromajtós bazilikát és a hozzá csatlakozó premontrei kolostort.

A Premontrei rend a magyar középkor egyik legjelentősebb szerzetesrendje volt.

A zsámbéki premontrei kolostor / Fotó: ORSZÁGKÉP
A zsámbéki premontrei kolostor / Fotó: ORSZÁGKÉP

A fehér öltözetű premontrei rendtagok nem szerzetesek, hanem reguláris kanonokok voltak – prédikáltak és a lelkipásztori szolgálatot is ellátták. Szigorú szerzetesi életet éltek, kétkezi munkát végeztek és a szegénységet hirdették. Egyszerű, fehér gyapjúból készült rendi öltözetet hordtak – ezért fehér kanonokoknak is nevezték őket. Míg a korábbi rendek – bencések, ciszterciek – településektől távol, elzárkózva éltek, a premontreiek a városokban vagy azok közelében építették fel kolostoraikat.

Kilátás a Zsámbéki-medencére / Fotó: ORSZÁGKÉP
Kilátás a Zsámbéki-medencére / Fotó: ORSZÁGKÉP

A zsámbéki kolostorban népes szerzetesi közösség élt – a tagok létszáma a húszat is elérte.

Tűzvész és földregés

A 15. században a kolostor leégett, majd 1475-ben – a premontrei rend hanyatlása miatt – Mátyás király a pálosok kezébe adta a zsámbéki kolostort, akik gótikus stílusban építették át. Bár tiltakoztak a még meglévő premontreiek – eredménytelenül.

Amikor Buda török kézre került, a pálosok elmenekültek – a törökök pedig erődítménnyé alakították át a kolostort.

A törökök pedig erődítménnyé alakították át / Fotó: ORSZÁGKÉP
A törökök pedig erődítménnyé alakították át / Fotó: ORSZÁGKÉP

Később a Zichy család tulajdonába került a templom a településsel együtt. Aztán 1763. június 28-án egy földrengés rázta meg a térséget – leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom ezután gazdátlanná vált. Mindent széthordtak a környéken élők, a köveket és a maradék berendezést is. A zsámbékiak pedig egy új templomot építettek a falu központjában. A rom ezután csak omladozott tovább, teljesen elhagyatva.

A romtemplom megmenekült – egy újszerű restaurálási módszerrel

Teljesen eltűnt volna, ha Rómer Flóris bencés tanár, régész, művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években nem találtak volna rá, és nem szorgalmazták volna a rom megmentését.

Möller István építészmérnököt bízták meg, hogy próbálja restaurálni a romot – vagy legalábbis állagmegóvási munkákat végezzen el azon. Möller egészen újszerű és szakszerű megoldást választott: a romot romos állapotában konzerválta – így ez a lenyűgöző épületrom megmaradt az utókornak. A templomot csak a szerkezeti és állékonysági szükség szerint erősítette meg – részben egyébként az eredeti kőanyagból, részben pedig téglából.

A zsámbéki premontrei kolostor / Fotó: ORSZÁGKÉP
A zsámbéki premontrei kolostor / Fotó: ORSZÁGKÉP

Tisztán megtartotta a fennmaradt épület részleteit, lényegében hitelesen őrizte meg a középkori építészet egyik legértékesebb templomát. Folyamatosan dolgoztak a romon, amelynek megmentésére az utolsó átfogó terv a ’80-as években készült – Sedlmayr János készítette. A tervből a toronyaljak falazati stabilizálása és a déli oldal statikai megerősítése készült el. A többi elmaradt – talán a XXI. században elkészülhet.

A zsámbéki premontrei kolostor / Fotó: ORSZÁGKÉP
A zsámbéki premontrei kolostor / Fotó: ORSZÁGKÉP

Mi lesz a templomrommal?

Az elmúlt években többször lehetett olvasni arról, hogy hogyan lehetne megmenteni az egészen lenyűgöző és egyedülálló templomromot – ugyanis, ha így hagyják, a szakemberek szerint legfeljebb ötven évig csodálhatják meg az emberek. A kőpusztulás jelentős, és a szerkezetében is romlik az épületrom.

A zsámbéki premontrei kolostor / Fotó: ORSZÁGKÉP
A zsámbéki premontrei kolostor / Fotó: ORSZÁGKÉP

Több konferenciát is rendeztek műemléki, turisztikai és múzeumi szakemberek részvételével, ahol arra keresték a választ, mikét lehetne megmenteni a romtemplomot – Magyarország egyik legértékesebb középkori emlékét. Ez a „romállapot” nem tartható fenn a végtelenségig – ezt mindenki tudja. De nehéz megtalálni a szakemberek szerint a határt, hogy mennyire lehet hozzányúlni a szerkezethez.

A romtemplom nem hoz annyi bevételt sem, hogy abból a pénzből fenntartsák az állagát. Van ugyan belépőjegy, de az tényleg szinte jelképes, néhány száz forint, attól függően, hogy felnőtt vagy gyerekjegyről van szó.

A zsámbéki premontrei kolostor / Fotó: ORSZÁGKÉP
A zsámbéki premontrei kolostor / Fotó: ORSZÁGKÉP

Akárhogyan is van, egy dolog biztos: meg kell nézni ezt az egyedülálló, lélegzetelállító középkori templomromot közelről. Egyszerűen ott bujkál a középkor a dombtetőn, az ódon falak között. Semmihez sem fogható élmény: csak megpihenni egy fél órára a romnál, és visszautazni a történelembe.

 


  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Hirdetés