Tökéletes volt a velencei karnevál

Találkoztam két emberrel. Két nagyszerű emberrel. Akik örömet okoztak másoknak. Azzal, hogy ott voltak, ahol, ahogyan felöltöztek, és elsősorban: ahogyan az emberekkel bántak. Ez az idősebb pár volt az igazi különlegesség azon a napon.

 

Mindenki őket nézte, mosolyt csaltak az emberek arcára, mindenki odament hozzájuk, megsimította a ruhájukat, fotókat készítettek, együtt is, külön is, és ez a két csodálatos ember mosolyogva, végtelenül nyugodtan, kedvesen fogadott mindenkit, szóval, az igazi, eredeti velencei maszkba és jelmezbe öltözött pár volt a fény a karneválon – itt, Magyarországon, Velencén, a korzón.  „Már tavaly is itt voltak, és ugyanígy, gyönyörűen felöltözve sétáltak a tömegben egész nap” – mondta valaki. Szeretem ezt a két embert – nagyon szeretem.

A rendezvény óriási meglepetés volt számomra. Tudom, tudom, nem az első karnevál ez itt, a Velencei tó partján, Velencén, de én még soha nem voltam.

Elolvastam a programturizmus oldalán, hogy február 10-én Velencén télűző karnevál lesz. Valamiféle középkori feelinggel. Semmire nem gondoltam, biztos lesz kézműves vásár, meg jelmezek, és nagyjából ennyi.

Nagyot tévedtem.

Már amikor odaértünk, lenyűgözött a rendezvény kedvessége. Nem tudom másként fogalmazni. Hihetetlen melegség öntötte el a szívemet. A korzón éppen mesét mondott egy középkori jelmezbe bújtatott férfi. Az aranyszőrű bárányt. A gyerekek pedig szájtátva nézték a mesét, mert a szereplők elő is adták a történetet. A mesemondó nem túlozta el a „középkoriságot”, nem volt negédesen, nyájasan „régies”, épp csak annyira, amennyire ízléses.

A díszlet egy középkori vár volt – nyilván nem egy holivúdi filmből kiugrott díszlet, de az egyszerűségében mégis tökéletes.

Középkori a jelmez és a vár is / Fotó: ORSZÁGKÉP

A vásár kicsi, de helyes, sok mindent lehetett kapni, de ami engem a legjobban vonzott, az persze, hogy az aszalt gyümölcsökből összepréselt „gyümölcssajt” , vagy valami ilyesféle csemege. És a házicsoki. Előttem egy idősebb úr vásárolt, viccelődött, hogy ő már 79, és hogy minden napot meg kell becsülni, hangosan nevetett, és aztán kiderült, hogy nem viccel, tényleg 79 éves – ez egyáltalán nem látszott rajta. És abban sem viccelt, hogy minden napnak örülni kell.

Öröm volt sétálni a tömegben – mert tömeg volt, ide mindenki eljött most, aki csak tehette, nem tudom, hogy helyiek, velenceiek, agárdiak és gárdonyiak voltak-e, vagy máshonnan is érkező vendégek, de az biztos, hogy nagyon sokan voltak.

Valóban annyira jó érzés volt, hogy ennyien eljöttek.

Azt láttam, hogy az emberek a sajátjukénak érezték a karnevált. És igen. Ez az övék is volt.

És tényleg középkori érzés töltött el – a mutatványosok repkedtek a levegőben, gólyalábasok szórakoztatták a tömeget, aztán volt fánkevő verseny gyerekeknek.

A sátrakban különböző csoportok főztek- és ettek. Ezt pontosan nem értettem, hogy micsoda, de nem is lényeges. Ami fontos: mindenki boldog volt, nevetett, fülig ért a szája, élvezte a karnevál minden pillanatát.

Mindenki a délutáni felvonulást várta. Viszont nagyon hideg volt ahhoz, hogy órákig kint várakozzanak. Ezért szinte mindenki bement időnként a korzó fűtött épületébe, ahol az üzletek, kávézók is nyitva voltak, volt nyilvános vécé – tökéletesen tiszta -, szóval egészen egyszerűen ez a rendezvény hibátlan volt.

Negyed háromkor indult a felvonulás a helyi iskolától, de mindenki a korzón várta a menet érkezését. Nem sokkal később jöttek is – egy kisfiú kiabálta: “nézzék a felvonulást, emberek”, sokan álarcban voltak, sokan csak sétáltak a menettel, volt középkori zene, tánc, újra gólyalábasok, és levegőben pörgő srácok, Mátyás király és felesége, igazi, valóságos vidám pillanatok voltak ezek.

Aztán újra jött a pár – a velencei ruhába öltözött, maszkos pár -, és a tömegben sétáltak, újra és újra fényképeket készítettek róluk az emberek, ők pedig mosolyogtak. Örömet okoztak az embereknek.

És ők, csak mosolyognak tovább! / Fotó: ORSZÁGKÉP

Nézzék el nekem, hogy ennyire áradozok erről a rendezvényről. Nézzék el nekem. Biztos, hogy volt, akinek nem tetszett. Vagy nem volt ennyire jó, mint ahogyan én azt éreztem. De ragaszkodom ahhoz, amit én láttam, amit én tapasztaltam: a velencei karnevál itt, Magyarországon, a Velencei tó partján egészen egyszerűen lenyűgöző volt. Lehet, hogy nem csak a programok, a maszkok és a középkori érzés miatt. Hanem az emberek miatt is.

Köszönöm mindenkinek – a szervezőknek, a szereplőknek és az embereknek, mindenkinek, ez nagyon szép volt. Ide jövőre is eljövünk!