Rejtélyes templomromok nyomában

  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Tihany ezreket vonz minden évben a Balaton környékére – nemcsak a híres Apátság, hanem a páratlan természeti környezet miatt. Szinte mindannyian bejártuk a kis utcácskáit, megnéztük a levendulást, a Belső-tavat, felültünk a kompra is. Sokan azt is gondolhatják: na, Tihanyból mindent láttunk. Aztán beülnek az autóba, és tovább hajtanak Aszófő irányába. A sajkodi leágazó felé haladva egy épület – egy rejtélyes templomrom – mellett halad az út, és legtöbben nem is vesznek róla tudomást, talán észre sem veszik. Pedig már az 1200-as években állt, aztán a végleges pusztulástól nem is olyan régen mentették meg. Az örvényesi romot is érdemes megnézni, azt  az örvényesiek állították helyre.
Tihany kevésbé ismert gyöngyszeme, az Apáti rom

A lombjától megszabadult növényzet kíséretéből szinte csak a hótakaró emeli ki a település megújított templomromját, az Apáti templomot. Ezt néztük most meg.

A kisméretű templomocska szépen kirajzolódik a hóval fedett környezetből / Fotó: Pető Piroska
A kisméretű templomocska szépen kirajzolódik a hóval fedett környezetből / Fotó: Pető Piroska
Hirdetés


Sajkod felé elhalad néhány autó, de a templomrom környezetében még a faágak sem rezzennek. A legtöbb térképen Apáti templomromként jelenik meg az épület, noha a mai képe alapján egyáltalán nem romos. Nevében az egykor a területen létezett Apáti település emlékét őrzi.

Apátit első ízben 1267-ben említették / Fotó: Pető Piroska
Apátit első ízben 1267-ben említették / Fotó: Pető Piroska

Először 1211-ben említették az okiratokban a templomot – és persze a falut is -, ahol ekkor már 74 ház állt. 1276-ban nevezik meg az iratok először a falut Apáti néven. A falu és a templom is a török hódoltság alatt pusztult el. Ma már a faluból semmi sem látható, a templomrom pedig hosszú ideig valós rom volt. A romokat a teljes megsemmisüléstől 1942-ben mentették meg, ekkor kőlapburkolattal erősítették meg.

Túlnyomóan barnásszürke színét a jellegzetes, helyi kőzet arca adja. A vakolatlan kőfal önmagában is érdekes látványt nyújt. A nyugati irányba néző bejárat felett egy tábláról tájékozódhatunk: a műemlékvédelmi hivatal szakmai segítségével 1999-ben állította helyre közadakozásból az Apáti Templomrom Helyreállítási Alapítvány. Azóta tárul elénk az újjáépített templom, melyben ennek köszönhetően időnként misézni is lehet.

Egyszerűségében is melegséget vált ki a hófoltokat is magán viselő templom / Fotó: Pető Piroska
Egyszerűségében is melegséget vált ki a hófoltokat is magán viselő templom / Fotó: Pető Piroska
Az oromzat kövei szinte díszítményekként hatnak, a lenyugvó nap fényében még szebb lehet! / Fotó: Pető Piroska
Az oromzat kövei szinte díszítményekként hatnak, a lenyugvó nap fényében még szebb lehet! / Fotó: Pető Piroska
A szentélyrész és a hajórész méretben, magasságban is elkülönül / Fotó: Pető Piroska
A szentélyrész és a hajórész méretben, magasságban is elkülönül / Fotó: Pető Piroska
Örvényesen az örvényesiek és az Örvényesik mentették meg a romot

A Balaton északi partján futó kerékpárúton tovább haladva, rövid sétával jutunk el a következő faluig, majd Aszófőt elhagyva jutunk el Örvényesig. Az apró község kifejezetten értékgazdag, vendégváró kistelepülés. Nevének eredetét egyesek a közeli öbölben kialakuló örvénylésekhez, mások az őrlést végző vízimalmokhoz kötik. Érdekesség, hogy a faluban gyakori az Örvényesi vezetéknév, az 1730-as évektől betelepített német családok leszármazottai viselik a mai napig a helynévből eredő vezetéknevet.

A falut jelző tábla után tértünk át a műúton keresztül az első utcába. Rögtön megpillantjuk a dombot, melyen az eredetileg román stílusban épített templom áll. A község temetőjében ravatalozó kápolnaként hasznosítják a kiegészített, mára újjáépített épületet.

A temető előtti kis térről fogad minket e szép látvány / Fotó: Pető Piroska
A temető előtti kis térről fogad minket e szép látvány / Fotó: Pető Piroska

A templom középkori okleveles említése nem ismert. Középkori védőszentjének nevét nem tudjuk, az új korban Szent Imre herceg nevét viselte. 1861-ben Rómer Flóris felkereste és írt a templomról. 1958-ban az Országos Műemléki Felügyelőség, Sedlmayr János tervei szerint részlegesen kiegészítette és helyreállította a romot, a szentélyrészt lefedték.

Értékét növeli a példásan karbantartott környezet / Fotó: Pető Piroska
Értékét növeli a példásan karbantartott környezet / Fotó: Pető Piroska

A XX. század végén helyi kezdeményezésre ismét helyreállították és lefedték az épületet. Úgy hallottuk, hogy jelenlegi kinézetét az itt élő szorgalmas, múltjuk és értékeik iránt felelősséget érző helybélieknek köszönheti, a munka java részét az örvényesiek végezték el. Vagyis az épületet az örvényesiek – az Örvényesik – mentették meg.

Minden évszakban nyugalmat áraszt a templomocska környezete / Fotó: Pető Piroska
Minden évszakban nyugalmat áraszt a templomocska környezete / Fotó: Pető Piroska

Az épületet körülvevő temető egyes részein míves kivitelű, régi sírkövek láthatók. A jelentősebb síremlékek a helyi értéktár részét képezik.

Nem messze található még egy vízimalom is, amely műemlék, de sajnos télen nem látogatható.

A védett vízimalom a téli időszakban sajnos nem látogatható / Fotó: Pető Piroska
A védett vízimalom a téli időszakban sajnos nem látogatható / Fotó: Pető Piroska

A bemutatott két épület megmenekülése, újjáépítése és használatba vétele kedvező példa lehet, hogy érdemes a romokat felújítani.

 

 

Szöveg és fotók: Pető Piroska


  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Hirdetés