Rejtélyes templomromok nyomában
Tihany ezreket vonz minden évben a Balaton környékére – nemcsak a híres Apátság, hanem a páratlan természeti környezet miatt. Szinte mindannyian bejártuk a kis utcácskáit, megnéztük a levendulást, a Belső-tavat, felültünk a kompra is. Sokan azt is gondolhatják: na, Tihanyból mindent láttunk. Aztán beülnek az autóba, és tovább hajtanak Aszófő irányába. A sajkodi leágazó felé haladva egy épület – egy rejtélyes templomrom – mellett halad az út, és legtöbben nem is vesznek róla tudomást, talán észre sem veszik. Pedig már az 1200-as években állt, aztán a végleges pusztulástól nem is olyan régen mentették meg. Az örvényesi romot is érdemes megnézni, azt az örvényesiek állították helyre.
Tihany kevésbé ismert gyöngyszeme, az Apáti rom
A lombjától megszabadult növényzet kíséretéből szinte csak a hótakaró emeli ki a település megújított templomromját, az Apáti templomot. Ezt néztük most meg.
Sajkod felé elhalad néhány autó, de a templomrom környezetében még a faágak sem rezzennek. A legtöbb térképen Apáti templomromként jelenik meg az épület, noha a mai képe alapján egyáltalán nem romos. Nevében az egykor a területen létezett Apáti település emlékét őrzi.
Először 1211-ben említették az okiratokban a templomot – és persze a falut is -, ahol ekkor már 74 ház állt. 1276-ban nevezik meg az iratok először a falut Apáti néven. A falu és a templom is a török hódoltság alatt pusztult el. Ma már a faluból semmi sem látható, a templomrom pedig hosszú ideig valós rom volt. A romokat a teljes megsemmisüléstől 1942-ben mentették meg, ekkor kőlapburkolattal erősítették meg.
Túlnyomóan barnásszürke színét a jellegzetes, helyi kőzet arca adja. A vakolatlan kőfal önmagában is érdekes látványt nyújt. A nyugati irányba néző bejárat felett egy tábláról tájékozódhatunk: a műemlékvédelmi hivatal szakmai segítségével 1999-ben állította helyre közadakozásból az Apáti Templomrom Helyreállítási Alapítvány. Azóta tárul elénk az újjáépített templom, melyben ennek köszönhetően időnként misézni is lehet.
Örvényesen az örvényesiek és az Örvényesik mentették meg a romot
A Balaton északi partján futó kerékpárúton tovább haladva, rövid sétával jutunk el a következő faluig, majd Aszófőt elhagyva jutunk el Örvényesig. Az apró község kifejezetten értékgazdag, vendégváró kistelepülés. Nevének eredetét egyesek a közeli öbölben kialakuló örvénylésekhez, mások az őrlést végző vízimalmokhoz kötik. Érdekesség, hogy a faluban gyakori az Örvényesi vezetéknév, az 1730-as évektől betelepített német családok leszármazottai viselik a mai napig a helynévből eredő vezetéknevet.
A falut jelző tábla után tértünk át a műúton keresztül az első utcába. Rögtön megpillantjuk a dombot, melyen az eredetileg román stílusban épített templom áll. A község temetőjében ravatalozó kápolnaként hasznosítják a kiegészített, mára újjáépített épületet.
A templom középkori okleveles említése nem ismert. Középkori védőszentjének nevét nem tudjuk, az új korban Szent Imre herceg nevét viselte. 1861-ben Rómer Flóris felkereste és írt a templomról. 1958-ban az Országos Műemléki Felügyelőség, Sedlmayr János tervei szerint részlegesen kiegészítette és helyreállította a romot, a szentélyrészt lefedték.
A XX. század végén helyi kezdeményezésre ismét helyreállították és lefedték az épületet. Úgy hallottuk, hogy jelenlegi kinézetét az itt élő szorgalmas, múltjuk és értékeik iránt felelősséget érző helybélieknek köszönheti, a munka java részét az örvényesiek végezték el. Vagyis az épületet az örvényesiek – az Örvényesik – mentették meg.
Az épületet körülvevő temető egyes részein míves kivitelű, régi sírkövek láthatók. A jelentősebb síremlékek a helyi értéktár részét képezik.
Nem messze található még egy vízimalom is, amely műemlék, de sajnos télen nem látogatható.
A bemutatott két épület megmenekülése, újjáépítése és használatba vétele kedvező példa lehet, hogy érdemes a romokat felújítani.
Szöveg és fotók: Pető Piroska
