Ezért zajongunk Szilveszterkor.

A szilveszteri zajcsapás ősi szokás, amely a néphit szerint távol tartja a gonosz, ártó hatalmakat az újévtől – mondta Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató az M1 aktuális csatornának nyilatkozva hétfőn.

Zajongás, lencse és malachús

A szakértő azt is elmondta, hogy az év első napjához köthető valamennyi szokás az egészség, a szerencse és a gazdagság eléréséhez kötődik.

Az emberek régen házról házra járva köszöntötték egymást január 1-jén, és úgy tartották, ezen a napon nem szabad semmit kiadni a házból, továbbá tartózkodni kell a veszekedéstől, hogy az egész év kedvességgel, szeretetben teljen.

Mára e hagyományok többségét már nem követik, leginkább az ételfogyasztásra vonatkozó szokások maradtak fent.
Újévkor azért szokás lencsét, továbbá mákos és diós bejglit enni, mert azok a gazdagságot jelképezik. Emellett ajánlott a disznóhús fogyasztása is, mivel az a hiedelem szerint segít kitúrni a szerencsét, halat és baromfit enni ugyanakkor nem ajánlott, mivel azzal elúszhat, vagy elszállhat a szerencse.

Betartjuk az újévi fogadalmakat?

Különböző kutatások szerint az újévi fogadalmat tevő emberek tíz százaléka tartja csak be vállalásait – mondta Kalamár Hajnalka klinikai pszichológus az M1-nek nyilatkozva. Valószínűsíthetően azért ilyen alacsony a fogadalmakat betartók aránya, mert a nagy többség irreális célokat tűz ki maga elé.
Fontos, hogy vállalásainkat leírjuk, és azokhoz rövid határidőt szabjunk. Általában három hétre van szükség ahhoz, hogy a különböző új tevékenységek szokássá, automatizmussá váljanak.

(MTI)