Szembejött velem az ősz

 

Avart fúj a hajamba a szél. A sétányon szembejött velem az ősz.

Apának fájt a lába. Sokszor leült a padra, és csak a vizet nézte. A távolban. A végtelen tó vizét. Nem szólt. Ősz volt, október. Isten kacsintott egyet, és egy pillanat alatt nyár lett azon a napon. A hőmérő harminc fokot mutatott. A sétányon senki nem volt, csak Apa meg én. A fehér fényű nap makacsul tűzött, az utolsó erejével sütötte a fák sárguló leveleit – tudta, hogy ez az utolsó küzdelme, visszafordíthatatlanul érkezik az esős, ködös, hideg, szúrós ősz, és ő elbukik. De még ma. Ma utoljára még megmutatta az erejét.

Almádiba tegnap beszökött az ősz
Almádiba tegnap beszökött az ősz / Fotó: ORSZÁGKÉP

Halvány mosolyt láttam Apám arcán.

Apa, emlékszel, amikor megszülettem?

Apa, és arra emlékszel, amikor együtt mókáztunk a vízben, kicsi voltam, te dobáltál, aztán fröcsköltél, majd a hátadba csimpaszkodtam, és úsztál velem? Apa, ugorj egy delfineset! – kiabáltam neked, te pedig ugrottál, úgy ugrottad azt a fejest, ahogy csak te tudtad, olyan delfinesen, amit imádtam.

Apa bólintott, igen, emlékszem, mondta, aztán lassan felállt. Csend volt, csak a szél járt, a forró szél, és borzolta a hullámokat a vízen.

Aztán apa levette a pólót, a nadrágot, és alsónadrágban elindult a víz felé.

Almádiba tegnap beszökött az ősz
Almádiba tegnap beszökött az ősz / Fotó: ORSZÁGKÉP

Apa, hová mész? Október van, nehogy belemenj a vízbe.

De apa nem szólt, csak ment, már a lépcsőn volt, a lábát belemártotta a hideg vízbe, visszanézett, és elnevette magát. Ősz szakállát a fénylő nap hófehérre festette. Szisszent egyet, a víz alig 15 fokos – mondom, október volt.

Almádiba tegnap beszökött az ősz
Almádiba tegnap beszökött az ősz / Fotó: ORSZÁGKÉP

Aztán elindult. Befelé a vízbe. Apa, gyere ki, ne butáskodj, nagyon hideg a víz, megfázol. De apa nem figyelt, csak ment, paskolta a mellkasát a hideg vízzel, aztán eltűnt a víz alatt – ólmos karcsapásokkal úszni kezdett.

Almádiba tegnap beszökött az ősz
Almádiba tegnap beszökött az ősz / Fotó: ORSZÁGKÉP

Apa, ugorj egy delfineset! – kiáltottam, nevettem. Apa visszanézett rám, és ugrott. Játszott a vízzel. Mint fiatalon. A vízben nem fájt a lába. Konokul, makacsul akart játszani. Mint aki tudja, soha többé nem érezheti a tó vizét, a szabadságot, a lágy hullámokat. Nem lesz többé nyár.

Almádiba tegnap beszökött az ősz
Almádiba tegnap beszökött az ősz / Fotó: ORSZÁGKÉP

Apám februárban halt meg.

Almádiba tegnap beszökött az ősz
Almádiba tegnap beszökött az ősz / Fotó: ORSZÁGKÉP

Avart fúj hajamba a szél. Szembejött az ősz a sétányon. A tűző nap még az utolsó erejét megmutatva nyarat varázsolt erre a napra. Igazi nyarat. Egyedül voltam a sétányon. Teljesen egyedül.

Apa, ugorj egy delfineset! – gondoltam, aztán mosolyogni kezdtem, és sétáltam tovább a platánsoron.

 

Vági Barbara írása

Vági Barbara