Így halt meg Savanyó Jóska, az utolsó bakonyi betyár

 

Virág és mécses is van az utolsó bakonyi betyár, Savanyó Jóska – vagy ahogy többen hívják: Savanyú Jóska – sírján. Egy kopjafát is emeltek a híres – vagy hírhedt – betyár sírjánál Tótvázsonyban. Ezer legenda fűződik a nevéhez. Van, aki azt állítja, a gazdagoktól elvett javakat a szegények között időnkét szétosztotta. De sokan azt mondják: inkább rettegett, kegyetlen betyár volt. 66 éves korában halt meg. Karosszékhez kötözte magát, úgy lett öngyilkos. Azt üzente ezzel: ha már életében nem tudták padlóra küldeni, halálában se kerüljön oda. A pap nem engedte, hogy  a temetőben legyen a végső nyughelye,  így a temetőn kívül, egy árokba temették el.

Savanyó – vagy Savanyú – Jóska sírja még mindig Tótvázsonyban. Rendszeresen látogatják – a helyiek is és turisták is. A történetei még ma is terjednek róla a Bakonyban.

Savanyó Jóska sírja a temető szélén
Savanyó Jóska sírja a temető szélén / Fotó: ORSZÁGKÉP

Leginkább úgy kezdődnek ezek a legendák, hogy alacsony, köpcös és csúnya ember volt – nem volt egy dalia. Sokszor kergették a csendőrök, pandúrok, lőttek is rá rendszeresen, de soha nem találták el, mert bő ruhát viselt, és miközben futott a bakonyi fennsíkon, a ruhája úgy lebegett, hogy az üldözők nem tudták pontosan, hová célozzanak. Így csak a lobogó, bő gatyát és inget lyukasztották ki a puskagolyók.

Bakonyi panoráma
Bakonyi panoráma / Fotó: ORSZÁGKÉP

Savanyó Jóska Vas vármegyében, Izsákfalván született 1841-ben. Még tizenévesen birkát lopott – ekkor határozta el, hogy betyárnak áll. Vasban, Zalában, Veszprémben és Győrben kalandozott.

Egy rablás után már 19 évesen elfogták, és akkor 8 hónapot ült a veszprémi börtönben. Szabadulása után a bandájával tovább betyárkodott: tehetős földesurak, kereskedők, úri népek házát és borospincéit törte fel, és a drága kelméket, ékszereket elvitte. A szegényeket nem zaklatta Savanyó Jóska bandája. Létezik olyan legenda is, hogy egyszer-egyszer még szét is osztotta közöttük az elrabolt javakat.

A bakonyi betyár jól boldogult a nyelvekkel is: öt nyelven beszélt. Tótul, horvátul, franciául, olaszul és németül. Eredetileg szabó mesterséget tanult, de később mészárosként is dolgozott, de volt pincér és kazánfűtő is. Igazi reneszánsz ember lett volna, ha nem lett volna betyár – mondják a helyiek.

De betyár volt, sőt, a bandája meglehetősen kegyetlen.

Sokszor nemcsak kirabolták, hanem meg is verték az áldozataikat. Csabrendeken aztán Savanyó Jóska gyilkosságba keveredett. A helyi földesurat akarták kirabolni, de az nem sikerült – a dulakodás közben pedig lelőtték a földesúr testvérét. Azt nem lehet tudni, hogy ő maga gyilkolt-e vagy sem. Ő azt állította, hogy soha nem ölt embert. A gyilkosság megtörtént, de hogy ki ölt, egy bandatag vagy Jóska, az sosem derült ki.

Savanyó Jóska sírfelirata
Savanyó Jóska sírfelirata / Fotó: ORSZÁGKÉP

Ami biztos, hogy ezután a gyilkosság után sem kapták el, így tovább garázdálkodott – még kegyetlenebbül. Fényes nappal rabolta ki a nagyvázsonyi uradalmi kasszát. A legkeresettebb betyárrá vált. Ezer forintos vérdíjat tűztek ki a fejére – és ez lett a veszte.

A pénzért, és bosszúvágy miatt az egyik bandatagja – Magyarósi István – feladta. Azért árulta el Savanyó Jóskát, mert Savanyó bandája korábban a nagybátyját a henyei erdőben agyonlőtte. Mindenképpen meg akarta bosszulni. Egy év múlva, amikor már vérdíjat tűztek ki Savanyó fejére, tervet szőtt. Elhívta a halápi csárdában mulatozni Savanyó Jóskát, altatót tett az italába, aki ettől persze elkábult. Ekkor hívta a csendőröket, akik dulakodás nélkül fogták el a félájult Savanyó Jóskát.

Savanyó Jóska kopjafája
Savanyó Jóska kopjafája / Fotó: ORSZÁGKÉP
1886-ban volt a tárgyalása.

29 bűntettel vádolták meg, köztük rablással, emberöléssel, súlyos testi sértéssel, hatóság elleni erőszakkal. Bár a gyilkosságot nem tudták rábizonyítani, így is életfogytig tartó börtönbüntetést kapott. Csaknem 20 évet ült. Végül megkapta a váci püspök kegyelmét, és kiengedték.

Már jóval túl volt a hatvanon. Tótvázsonyban szabóműhelyt nyitott, de a börtönévek megviselték, és súlyos mozgásszervi fájdalmai voltak. Orvosai szerint amputálni kellett volna a lábát. Ezt viszont ő nem engedte.

Szerette a gyerekeket. Sokan jártak hozzá a műhelybe, akiknek mesélt a fiatalkori történeteiből. A gyerekek pedig szájtátva hallgatták. Egyszer-egyszer a fegyverét is megmutatta nekik, és azt mondta: ez az a fegyver, amellyel soha nem ölt embert – de még lesz dolga vele.

Még egyetlen egyszer használta a puskáját. Akkor, amikor öngyilkos lett.  A legenda szerint karosszékhez kötözte a lábát és a derekát, és úgy lőtte fejbe magát. Búcsúlevelében azt írta, hogy kibírhatatlan fájdalmai miatt vetett véget életének, és azért kötözte a székhez magát, hogy ha  már életében nem sikerült padlóra küldeni, halálában se kerüljön oda.

Templom a bakonyi dombok között
Templom a bakonyi dombok között / Fotó: ORSZÁGKÉP

A pap nem volt hajlandó a temetőben kialakítani a végső nyughelyét, így a temetőn kívülre, az árokba temették Savanyó Jóskát. Az évek során azonban a kerítés mindig kijjebb került, és a betyár végül bekerült a katolikus temetőbe Tótvázsonyban.

Egy legenda szerint a nemesvámosi csárdában van egy ajtófélfa vagy egy gerenda, ahol még mindig látható az a fokos- vagy késnyom, amelyet Savanyó Jóska vágott bele. Szerettük volna megnézni. Nyáron többször elmentünk a csárdához, de soha nem találtuk nyitva. Egyszer hét közben voltunk – akkor telefonon azt mondták, csak hétvégén vannak nyitva. Aztán hétvégén mentünk, de akkor is zárva találtuk. Így nem tudjuk megmutatni, hogy van-e, és ha igen, hol van az a fokos- vagy késnyom.