A forradalmár Rosti Pál: kalandor és fotográfus, aki elcsónakázott Rotterdamtól Pestig

  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Rosti Pál mindössze 44 évesen halt meg, és végakarata szerint a pentelei római katolikus temetőben helyezték végső nyugalomra. Végigharcolta az 1848-49-es forradalmat, aztán Németországba menekítették. Mély barátságot kötött Liszt Ferenccel, aztán Párizsban fotózást tanult –  magyarként elsők között -, majd kalandozni és kutatni kezdett Amerikában, Kanadában, és Venezuelában. Később hazatért, kutatásait közzétette, és elismert tudós, fotós, sportoló és politikus lett.
A forradalom

Az ifjú Rosti Pál 1830-ban született, és már gyermekkorától nagy műveltségre tett szert. A ’40-es évektől a matematikát, a természettudományokat tanult. Rosti Pál tízéves kora körül már nyelveket beszélt, zongorán, harmonikán és fuvolán is játszott.

Minisztériumi hivatalnokként dolgozott, amikor kitört a 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Lelkesítette a forradalom, és alig 18 évesen a Károlyi huszárezredben szolgált. Huszártisztként végigküzdötte a szabadságharcot.

Székely Bertalan festménye – forrás: commons.wikimedia

A világosi fegyverletétel után sógora, Trefort Ágoston segítségével előbb Münchenbe emigrált.

München – ahol Liszt Ferenc legjobb barátja lett

Szeptemberben már beiratkozik a müncheni egyetem természettudományi karára, ahol négy évig tanult. Ezalatt az időszak alatt megismerte Liszt Ferencet Weimarban, és barátságot kötött vele. Később Rosti Pál lett az állandó szervezője Liszt magyarországi turnéinak. Fő támogatója – és kezdeményezője – volt annak, hogy Liszt Ferenc elnyerje a Budapesti Zeneakadémia vezető tanári és főigazgatói székét.

Rosti visszatért Magyarországra, de nem hosszú időre. 1853-ban belépet a Magyar honi Földrajzi Társulatba.

Magyar fotográfus – kalandor – polihisztor

Ezután Párizsba ment, ahol fotográfiát tanult – ő lett az első magyar fotográfusok egyike.

Ezt követően pedig kalandos utazáson vett részt. 1856. augusztusában hajóra szállt, és elutazott az Egyesült Államokba, Kanadába, meglátogatta Texast, Mexikót a közép-amerikai szigetvilágot és Havannát és Venezuelát.

A német származású Vollmer Franz venezuelai földesúr „El Palmar” nevű földbirtokán volt a leghosszabb ideig – itt két és fél évig élt.

Földrajzi és néprajzi megfigyelésein túl földtani vizsgálatokat is végzett. Több kutatócsoport tagja is volt.

A hosszú, kalandos út után 1858. augusztusában visszahajózott Angliába, majd Franciaországba ment.

Alexander Humbold, az öreg német professzort is felkereste tegeli kastélyában, aki nagyon meghatódott – bizonyos feljegyzések szerint könnyezett is -, amikor Rosti Pál megmutatta neki azokat a fotókat, amelyeket készített az utazásai során, ugyanis Humbold éppen azokon a vidékeken kutatott 50 évvel azelőtt. Rosti Pál ugyanis éppen a Humbold-kutatások helyszíneit járta be és 25 kilós fotoapparátjával fényképezett.

Ő az első és egyetlen, aki a közép-amerikai régióban ebből a korszakból fotográfia-sorozatot készített az ottani épületekről, tájakról, ünnepekről.

Elcsónakázott Rotterdamtól Pestig – rekord lett belőle

Ezután Rosti hazaérkezett. Fotográfia-albumban és az Úti Emlékezetek Amerikából című művében hozta nyilvánosságra élményeit – ez tudományos körökben is feltűnést keltett.

Olyannyira, hogy 1861-ben az MTA levelező tagjává választották. Akkor még csak 31 éves volt.

A fővárosban megalapítja a Budapesti Hajósegyletet.

Nemzetközi figyelmet keltő akcióba kezdett 1862-ben: Birly Istvánnal Rotterdamtól Pestig csónakázott – egy kézevezős, valamennyire felvitorlázható pici csónakon. Ez korábban még senkinek sem sikerült.

A dunapentelei évek

1870-ben Dunapentelén alapító tagja lett a Casino-társaságnak, és a megyei közgyűlésben fontos tisztséget tölt be. A dunapentelei képviselőtestületnek is tagja lett. Dunapentele szellemi életének, közéletének, vallási és iskolaszéki ügyeinek meghatározó alakítója, iskolaépítés kezdeményezője.

Készítette: Pollák Zsigmond – Vasárnapi Ujság, 1874.
forrás: commons.wikimedia

Ekkor viszont már súlyos beteg volt. 1874. december 7-én halt meg petelei otthonában – mindössze 44 éves volt.

Rosti Pál síremléke
forrás. sulinet.hu

A végakarata szerint a pentelei római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra – a sírját rendszeresen koszorúzzák a településen élők.

Rosti Pál síremléke
forrás: József Attila könyvtár, Dunaújváros, jakd.hu

Temetése után a Vasárnapi Újság 1874. december 20-i száma így emlékezett meg róla:

„Pár év óta ritkábban lehetett találkozni vele a fővárosban. A Duna mentén, nem messze a fővárostól a fehérmegyei Duna-Pöntöle, e bájos fekvésű s dús tenyészetű falun kívül feküdt ízléses lakhelye, kert közepette, mely ritka szép és gazdag rózsagyűjteményéről nevezetes. … Büszkélkedő gyönyörrel ápolta felséges virágait. Zenész, festő barátai, rokonai társaságában feledte fájdalmait.”

(forrás: wikipeia, duol.hu)


  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Hirdetés