Pisztráng a folyó partján

  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Évek óta nézegetjük a pisztrángost Dunabogdánynál. A pisztrángos. Ez a neve. Semmi fantázianév, semmi fellengzős elnevezés. Ez pontosan az, ami. A pisztrángos. Hallottunk ezt is, azt is az étteremről. (büféről, kockásabroszorsól, ponyvás vendéglőről.) Van, aki szerint az ország legjobb pisztrángosa és van, aki azt mondta: soha többé nem jön ide. Nos, valamelyik nap úgy döntöttünk, kipróbáljuk. Nemcsak azért, mert a pisztráng az egyik legjobb hal, hanem azért is, mert – a mi véleményünk szerint – meglehetősen nehéz jó vendéglátóhelyet találni a Dunakanyar ezen részén – amely árban is és minőségben is megfelel. 

A pisztrángos kívülről így néz ki.

A dunabogdányi Pisztrángos / Fotó: ORSZÁGKÉP
Hirdetés


Nem túl feltűnő, de azért – mivel évek óta itt van -, az emberek többsége már ismeri. Ha nem látta még, akkor hírből hallotta már. Ráadásul előtte egy parkoló is van, ami eléggé feltűnő.

Bemegyünk a rejtett vendéglőbe. Egyszerű, ponyvás étterem, amolyan kockásabroszos. Van belső része és két terasza. Az egyik dohányzó, a másik – a hátsó – terasz füstmentes. Ez a jobb, ugyanis pontosan a folyó partján fekszik, árnyas fák között. Egyszerűen festői.

A dunabogdányi Pisztrángos / Fotó: ORSZÁGKÉP

Azt mindenképpen el kell mondani, hogy hétköznap látogattuk meg az éttermet. Így nem voltak sokan. De a pincér – aki egyébiránt végtelenül kedves, vendégszerető volt – hangsúlyozta, hogy hétvégén érdemes asztalt foglalni. Vagyis: inkább, hogy anélkül esélytelen itt ebédelni vagy vacsorázni. Ezen kívül szombaton és vasárnap a kiszolgálási idő is hosszabb – természetesen.

Ezt megjegyeztük: hétvégén tehát nem szabad ide jönni, csak ha elég időt szánunk az ebédre. De hétköznapokon mindenképpen.

Az étlap rendkívül egyszerű.

Egyféle leves van – vargányakrém leves. Hétvégén főznek halászlevet is. Aztán idényleveseket is felsorolnak – téli, tavaszi, nyári és őszi leveseket.

Ezután jön a lényeg: a pisztráng. Olajban sült, roston sült és füstölt. Kicsit úgy érzem magam, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Csak itt a pisztráng a főszereplő. Van kakukkfüves, kukoricadarás, diós, szezámmagos, mandulás, szarvasgombás, pestós, parmezános, rozmaringos, medvehagymás. Nehéz a választás, de mivel a kívül ropogósat szeretem, ezért a kukoricadarásra esik a választásom. Salátaköretet kérek, míg a barátnőm steak burgonyát.

Amíg várjuk a halat, próbálom kiszámolni, hogy vajon mennyibe kerül majd mindez.

Hát, ugye, itt jön az első – és lelövöm a poént: egyben az utolsó – bökkenő. Fogalmam sincs, mennyibe kerül egy sült pisztráng. Az árát ugyanis dekában adták meg. Egy deka 75 forint. Ok, de hány deka egy pisztráng? 30-40? Vagy 20? És hogyan mérik? Nyersen vagy sütve? Ott lehet a vendég, amikor mérik?

Tanulmányozom az étlapot. Látom, odaírták, hogy nyersen mérik a halat. Hát, persze.

Az a baj, hogy megbecsülni sem tudom, hogy mennyit fizetünk majd. Lehet ötezer, de akár 12 ezer is. És ez nagy különbség.

Mindegy, lépjünk ezen túl. Élvezzük a folyópartot, a rendkívül kedves kiszolgálást. A szomszéd asztaloknál már esznek, sóvárogva nézem a pisztrángot, ami a kedvenc ételem. Ha egy éven át minden ebédre pisztrángot kellene ennem, nem lenne semmi gond. Rengeteg pisztrángot eszem – ahol csak tehetem, pisztrángot választok. Családtagjaim, barátaim mindig mondják: „nincs még egy ember itthon, Magyarországon, aki ennyi halat eszik, mint te.”

Szóval: 10-15 percen belül megérkezik a mi halunk is.

A dunabogdányi Pisztrángos / Fotó: ORSZÁGKÉP

Ez egy költemény.

Egy alkotás. Már a szemnek is gyönyörű. Az íze pedig egyszerűen fantasztikus. Kívül ropog, belül vajpuha, de teljesen átsült. Pont annyira sózott, amennyire kell. Nem sós, de nem is sótlan. Én ilyen finom pisztrángot még életemben nem ettem. Nem túlzok.

A dunabogdányi Pisztrángos / Fotó: ORSZÁGKÉP

A salátaköret nagyon kiadós – van benne uborka, kínai kel, kukorica, répa és ananász. Dijoni mustármártással öntözték meg, ami rendkívül pikáns, nagyszerű ízt adott neki.

A dunabogdányi Pisztrángos / Fotó: ORSZÁGKÉP

A steak burgonyából is loptam azért egy-két szemet. Kívül ropog, belül puha az is.

Egyszóval: szenzációs az étel minősége.

Még mindig nem tudom, hogy mennyibe kerül majd, de azt már tudom, hogy nem sajnálom majd a pénzt, mert igenis megérdemlik.

Plusz előny: a halat a terasztól távolabb, egy különálló kis konyhában sütik, vagyis nincs átható olajszag sehol.

Az ebédből egy morzsa sem maradt. Csak a halak feje és gerince.

Két kávét még iszunk, aztán kérjük a számlát.

Végül összesen hétezer valahány száz forintot fizettük – teljesen megérte.

Ide máskor is visszajövünk, ez biztos. Az is biztos, hogy nem hétvégén, mert akik hétvégén jártak itt, panaszkodtak.

Aki szereti a pisztrángot, feltétlenül jöjjön el a dunabogdányi pisztrángoshoz.

Na, végre találtunk egy kiváló éttermet, ahová bátran betérhetünk, ha a Dunakanyarban járunk. Végre.

 

Berki Júlia írása

 


  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Hirdetés