Hogyan létezhetnek még mindig lehúzós, ramaty ételeket tálaló „becsali” csárdák?
Mi az a “becsali” csárda? Amikor messziről hirdeti a reklámtábla, hogy itt kapod a legjobb sültet, aztán hideg, kemény, zsíros, büdös, és drága.
Rövid novellák, személyes hangvételű írások.
Mi az a “becsali” csárda? Amikor messziről hirdeti a reklámtábla, hogy itt kapod a legjobb sültet, aztán hideg, kemény, zsíros, büdös, és drága.
Elromlott a mozdony a semmi közepén. Kint teljes sötétség. A vonat kocsija percről-percre hidegebb. Ki tudja, meddig kell itt várni. Menekülni nem tudsz.
Ez az írás nem Eger látványos és gyönyörű látnivalóiról szól. Azt tessék “leguglizni”. Ez az írás arról szól, hogyan ejt rabul egy város.
Avart fúj a hajamba a szél. A sétányon szembejött velem az ősz. Egyedül voltam, teljesen egyedül. Október volt, de a nap melegen sütött.
A földúton hajtja a lovát a szódás.„Te leszel a fiam felesége” – kiált le a bakról.„Dehogy leszek én a maga fiának a felesége. Szeplős, elálló fülű fiú.”
Az öreg azt mondta: vigyél el engem Sajkodra. Akarok még egyszer az életemben egy nagy halat fogni. Sajkod? – kérdezem. Hát, az meg hol van?