Ilyen volt és ilyen lett a Múzeumkert

Mindig is valamiféle közösségi tér volt a Nemzeti Múzeum kertje. A séták, a pihenés, az olvasás és a beszélgetések színtere. Régóta tartott a felújítása – most végre elkészült, így tettünk egy rövid sétát Budapest egyik legrégebbi parkjában. Gyönyörű, elegáns, illatos lett az új Múzeumkert.

A múlt

A Múzeumkert a főváros egyik legrégebbi parkja. Több mint 200 éve, 1813-ban vette meg az állam a 8700 négyszögöles kertet a Batthyány családtól – éppen a Nemzeti Múzeum számára. Az épület egyébként Pollack Mihály tervei alapán 1847-re készült el. A környezete viszont még évekig rendezetlen maradt.

1852-ben létrehozták a kertalapítványt, amelynek sokan adakoztak azért, hogy a múzeum körüli kertet megépítsék. Rendeztek jótékonysági hangversenyt is a múzeumba – itt is gyűjtötték a pénzt.

A Múzeumkert terve 1853-ra készült el – Petz Ármin tervei voltak ezek. Angolparkként képzelte, kanyargós sétányokkal, növénycsoportokkal.

Az első fákat 1855-ben ültették ünnepélyes keretek között – még az újságok is tudósítottak róla. Az ünnepségen felsorolták mindazok nevét, aki adományával segítette a Múzeumkert létrejöttét – akár pénzt adott, akár facsemetét.

A Múzeumkert végleges alakját 1880-ban nyerte el.

A felújított Múzeumkert

A kertet most az eredetihez hasonlóan újították fel. Az ősfás állományból 38 egyedet ítéltek életveszélyesnek, ezeket ki is vágták, helyettük 25 darab új, viszonylag nagyobb fát ültettek – a történelmi angolpark koncepciójába illeszkedve. Köztük vörös juhart, vadgesztenyét, kőrist, hársakat, gingkót, japán akácokat, egy japán díszcseresznyefát és magnóliát is, valamint lazították a sűrű lombtakarót.

A régi szobrok is megtalálhatók – persze azokat is felújították.

A kanyargós sétányai elegánsak, új burkolatot kaptak. A virágágyásokat fenyőkéreg borítja – emiatt átható fenyőillat volt, amikor ott jártunk.

A park világos, átlátható és naposabb, mint korábban volt.