Sült kacsa és pusztapecsenye – hollywoodi sztárokkal

  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Mit ajánlanak, hová menjünk ebédelni? – tettük fel a kérdést a Thury-vár kijáratánál Várpalotán. A vár munkatársai egyöntetűen rávágják: ide, szembe, a Múzeumkert étterembe. „Mindenkit odaküldünk, aki megkérdezi, hol egyen. Jó az ára is és az ételek is kiválóak”.  Akkor irány a Múzeumkert étterem.

Apró épület két nagy között. Mint egy kis pavilon. Ez a Múzeumkert Étterem Várpalotán, a várral szemben. Az ordít, hogy nyáron a terasz nagyon kellemes lehet – most viszont a bejáratnál feltornyozták a kerti székeket… na, majd nemsokára tavasz lesz, aztán ki lehet pakolni.

Hirdetés


Bent sem sokkal nagyobb a hely, de azonnal feltűnik, hogy ide bizony a helyiek járnak – vagyis az biztos, hogy frissnek és finomnak kell lennie az ételeknek, mert ha nem így lenne, valószínűleg nem ide jönnének a várpalotaiak.

Van menü is – legtöbben azt kérnek. A vendégek folyamatosan jönnek – már nincs is szabad asztal, de nem jelent gondot: leülnek azokhoz az asztalokhoz is, ahol már esznek, hiszen ismerik egymást az emberek – még jól el is beszélgetnek: mi volt délelőtt a munkában, hogy van a család, meghozták-e már a faanyagot a kerítéshez, stb.

Nekünk még mázlink volt, éppen volt egy üres asztal, ahová leülhettünk.

Az enteriőr egészen meglepő: semmi nem utal a múzeumra vagy a várra, vagy Várpalotára. Filmcsillagok néznek vissza ránk, bárhová nézünk.

Jön a pincér, egy kedves, idősebb úr, és persze megkérdezem, hogy van itt a közelben egy mozi? Azért ez a „díszlet” az étteremben? Nem, nincs mozi – jött a válasz. Ez csak egy ötlet volt.

Aztán az étlapot néztük meg. Hát, persze, hogy kacsa – a részemről. Kollégám a pusztapecsenyét nézte ki, ami tócsiban panírozott sertéskaraj sütve, tejföllel, fokhagymával.

„Elnézést, hogy megkérdezem, de ajánlja a kacsát?” – kérdezem félve, mert valójában arra lennék kíváncsi, hogy vajon a kacsát egy hete sütötték, vagy frissen. Persze, ezt így, egyenesen nem merem megkérdezni. A pincér nem érti a kérdést, és azt válaszolja, hogy persze, ajánlja. Na, erre nem titkolózom tovább, őszintén rákérdezek: ma sütötték, vagy régebben? A pincér elmosolyodik: ja, értem – mondja. Igen, ma sütöttük. De egyébként ma már olyan konyhatechnológiák léteznek, ami segít abban, hogy a tegnap sütött kacsa is teljesen friss legyen.

Modern felfogás / Fotó: ORSZÁGKÉP
Modern felfogás / Fotó: ORSZÁGKÉP

Hm… hát, lehet. De én csak jobban szeretem a frissen sültet.

Jó nézni az embereket, ahogy beszélgetnek, nevetnek együtt – kisvárosi hangulat, végtelenül barátságos, egyszerűen jókedvre derít. Nincs semmi hamisság benne. Csak a kristálytiszta élet. Ebédidő, menü, kollégák, ismerősök, barátok – együtt, egy kis étteremben. Valószínűleg minden nap így megy ez, és kifejezetten meghatódva nézem a jeleneteket, a hölgyeket a túlsó asztalnál, ahogyan nevetgélnek, a komoly melósokat, akik lapátolják a főzeléket, és ha belép egy másik széles vállú férfi, köszönnek: szervusz, Jóska. Ideülhetek? Persze, gyere. Aztán kanalaznak tovább, és csendesen elbeszélgetnek. Olyan jó lenne, ha ez mindenhol így lenne. Ha nem idegenkednénk egymástól, ha nem darálna be a napi robot, az apró bosszúságok, és lenne erőnk kedvesnek lenni a másik emberhez -mint ahogyan ez itt van, Várpalotán.

Szóval: jó volt látni ezt a kis miliőt – a hollywoodi sztárok árnyékában.

És megjött a kacsa és a pusztapecsenye is.

Egy biztos: az adaggal nem lesz gond.

Amikor megkóstoltam a kacsát: az is biztossá vált, hogy a húst ma sütötték. Ropogós a bőre, puha a húsa, hm… ízletes fűszerezés. Szóval: nem nyúltam félre. Csak hát.. a párolt vöröskáposzta.. az nem volt a legfinomabb. Száraz, a szélein már teljesen kiszáradt, furcsa ízű izé volt. Nem volt rossz, de nem volt jó sem. Többet erről nem tudok írni, mert fogalmam sem volt, hogy mi lehetett a gond vele.  De akármi is volt, semmilyen konyhatechnológiai eljárás nem segített rajta. A hagymás törtburgonyában nem csalódtam: az nagyon finom volt.

Finoman főznek és az adag is elég nagy / Fotó: ORSZÁGKÉP
Finoman főznek és az adag is elég nagy / Fotó: ORSZÁGKÉP

A pusztapecsenye óriási adag volt: szerintem két embernek is elég lett volna. Természetesen, csak az egyik szeletet tudtuk megenni, a másikat elcsomagoltattuk: jó lesz az vacsorára.

Finoman főznek és az adag is elég nagy / Fotó: ORSZÁGKÉP
Finoman főznek és az adag is elég nagy / Fotó: ORSZÁGKÉP

A mosdót is megnéztük – és ebben sem kellet csalódni. Tiszta, rendkívül tiszta volt, és nagyon jól felszerelt. És még egy fontos dolog: meleg volt a mosdóban. Ezt azért tartottam lényegesek elmondani, mert észrevettük, hogy nagyon sok étteremben nincs fűtés a mosdóban.

Az étterem árai nagyon barátiak: a hatalmas adag pusztapecsenye 1700 forint volt, a kacsa 1900, ittunk még két vizet és két kávét. Nem fizettünk sokkal többet hatezer forintnál. De királyi ebédünk volt, és hatalmas adagok.

Szóval: köszönjük a Thury Vár munkatársainak, hogy ezt ajánlották, ide mindenképpen visszatérünk, ha erre járunk.

Elérhetőség:

8100 Várpalota, Szent István u. 1.

06 (88) 575-805

06 (88) 575-806

https://muzeumkert.hu/

Látnivalók a közelben:

A várpalotai Thury-vár:


  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Hirdetés