A magyar Jurassic Park

Kezdjük azzal, hogy tériszonyom van. A létra második fokára állva is szédülök, és egészen biztos vagyok abban, hogy ha onnan leesnék, minimum nyílt gerinctörést szenvednék, de akár annál súlyosabb sérüléseim is lehetnek. Ehhez képest az ipolytarnóci ősmaradványok látogatóközpontjában végig mentem egy 8 méter magas függőhídon úgy, hogy a lábam alatt mozgott a híd, de megérte. És nemcsak a lombkorona sétány volt páratlan élmény, hanem a magyar Jurassic Park is, amelyen egy túravezető vitt minket végig – szakszerű és humoros tájékoztatást adva. Jöjjenek, és utazzanak velünk vissza az időben több millió évet!
7 millió éves ősfák

A látogatóközpont bejárata előtt megálltunk – ugyanis itt van egy másik épület, amelyben hét millió éves ősfákat lehet megnézni – ingyen.

A látogató központ épülete, 4DX mozi is van bent / Fotó: ORSZÁGKÉP
A látogató központ épülete, 4DX mozi is van bent / Fotó: ORSZÁGKÉP

Bárki bemehet, mielőtt megvette volna a jegyét. Döbbenetes látvány – el sem tudom képzelni, hogy ezek a fatörzsek több millió évesek. Persze, nem lehet kibírni, megtapogatja az ember, simogatja, szagolgatja a maradványokat.

Óriás fatörzs maradványok / Fotó: ORSZÁGKÉP
Óriás fatörzs maradványok / Fotó: ORSZÁGKÉP

2007-ben fedezték fel ezeket az ősfatörzseket a bükkábrányi lignitbánya területén hatvan méter mélyen. Mocsári ciprusok és tengerparti mamutfenyők 16 facsoportja került elő. A fákat körülvevő vizes homokágyban konzerválódtak, így őrizték meg eredeti formájukat és faanyagukat. Vagyis: ezek nem megkövesedett fák. A világon soha nem került még elő egyetlen ilyen jó állapotban lévő, több millió éves famaradvány. Természetesen nem maradhattak a helyükön, mert az időjárás viszontagságai miatt hamar megsemmisültek volna, így a Bükki Nemzeti Park szakemberei különleges módszerrel konzerválták a 3-5 méter magas, és 2-3 méter átmérőjű fatörzseket, és Ipolytarnócra vitték azokat ebbe a védőépületbe.

A lombok között sétáltunk

Miután megnéztük az ősfákat, bementünk a hivatalos bejáraton. Fogalmunk sem volt, hogy mit látunk majd, mennyibe kerül, milyen lehetőségek vannak, de egy nagyon kedves hölgy a központban részletesen elmondta, hogy mik közül választhatunk, mennyit kell fizetni, ha ezt vagy azt szeretnénk megnézni.

Sok programból választhatunk / Fotó: ORSZÁGKÉP
Sok programból választhatunk / Fotó: ORSZÁGKÉP

Úgy döntöttünk, hogy tériszony ide, tériszony oda, kipróbáljuk a lombkorona sétányt. (Itt semmi ősmaradvány nincs, ez csak pusztán szórakozás, kaland.)  Ha nem tudunk felmenni, mert remeg a lábunk, akkor így jártunk. És megvettük a jegyet arra a túrára is, ahol a nemzeti park munkatársa magyarázza majd el az erdőben, hol és mit találtak. A hölgy közölte, hogy fél négykor indul az idegenvezetés az erdőben, és most három óra, épp van időnk előtte felmenni a függőhídra, amely a fák között, 8 méter magasan van. Remek.

A Tuzson-toronyba kell felmenni egy csigalépcsőn. Ahogy az ember felér, a park munkatársa fogadja, és elmondja, hogy nem lehet ugrálni, hintázni, libegtetni a függőhidat – oké, ezt megígérhetem -, és hogy egyszerre mindössze két ember lehet a magas sétányon, amelynek végén egy hasonló torony tetejére érkezünk, és ott le lehet menni a lépcsőkön. Félve kérdezem meg, hogy ha nem sikerül végig mennem, visszajöhetek-e ide, és lemehetek-e itt, a kezdőpontnál. A férfi kérdőn nézett rám, mosolygott, és azt mondta: látott ő már mindent, volt, aki rá sem mert lépni a hídra, úgyhogy, persze. De azért próbáljam meg, páratlan élmény. „Leesett már innen valaki?” – kérdezem. „Nem, még soha senki” – válaszolt a férfi, így összegyűjtöttem a bátorságomat.

Elindultam hát, persze, akkor még nem jutott eszembe, hogy ez inog majd alattam. Valahogy erre nem gondoltam. Öt lépés után lakonikusan közöltem – leplezve halálfélelmemet -, hogy nekem ebből elég volt, visszafordulok. De nem tudtam, ugyanis mögöttem már ott volt a társam és közelített, kikerülni meg nem fogom, mert akkor már nagyon a sétány szélére kellene húzódni, és biztos, hogy leesek.

Ok, nincs más, végig kell menni.

A közepénél jártam – remegő lábakkal -, amikor hallottam a kiáltást, hogy forduljak vissza, és nézzek bele az optikába. Ja, persze. Ha ez olyan könnyű lenne itt a 8 méteres magasságban, hullámzó híddal a lábam alatt. Azt hiszem, öt perc alatt meg is fordultam, erősen kapaszkodva, fotó elkészült, és mentem tovább.

A lényeg, hogy végig mentünk, és annyira, de annyira nagy élmény volt sétálni a lombok között, hogy még egyszer végig szeretnék majd menni. (Lehet, hogy nincs is tériszonyom? Vagy elmúlt?)

Cápafogak, őskori lábnyomok

Ezután elsétáltunk a túraút bejáratához, amely egy 10-15 percnyire van a központtól. Már az út elején egy pillanatra megijedtem, mert egy izé nézett vissza rám a fáról. Macska. Ősmacska. Műősmacska.

A negyven fokos kánikulában gyalogoltunk, szembe jött velünk egy külföldi csoport, ők már látták a hihetetlen ősmaradványokat.

Sok csoport is jön / Fotó: ORSZÁGKÉP
Sok csoport is jön / Fotó: ORSZÁGKÉP

Amikor odaértünk az erdő széléhez, a bejáratnál először felhívták a látogatók figyelmét arra, hogy itt bármikor szembe jöhet egy medve. A lényeg: a medve nem játék, és ne akarjunk vele szelfizni. Ígérem, nem akarok majd szelfizni a medvével. És hogy kerüljük el. Jó, én elkerülöm, de ő is kerüljön el engem. Azon gondolkodtam, hogy ha tényleg szembe jön egy, hogyan kell viselkedni, hogy életben maradjunk.

Találkoztunk mi már medvével, de az egy más helyzet volt.

Jött az „idegenvezető”, és a többiekkel, akik már ott várakoztak, elindultunk az erdőbe, a magyar Jurassic Parkba.

Először egy sekélytengeri homokkőnél álltunk meg, ahol a túravezetőnk elmondta: itt egykor trópusi tenger volt, így nagyon sok cápafog került elő a homokkőből, amelyet a helyi lakosok egykor „megkövesedett madárnyelvként” árultak. Egyfelől nem láttak még cápafogat, másfelől pedig a cápafog hasonlít a madárnyelvre. Az ember nagyon kreatív – mosolyog a túravezető.

A réteges tengeri homokkőmaradványok közül egyszer csak egy megkövesedett fatörzsre mutat. Ez itt – ha jól emlékszem – 23 millió éves. Elképesztő. Persze, ezt is megtapogatom. Tényleg megkövesedett, de látszódik rajta a fa erezete.

Megkövesedett fatörzs / Fotó: ORSZÁGKÉP
Megkövesedett fatörzs / Fotó: ORSZÁGKÉP

Tovább sétálunk az erdőben, és néhány perc múlva egy épületbe vezet minket a nemzeti park munkatársa. Itt őskori, megkövesedett lábnyomokat lehet látni.

Egy természetfilm rajzolódik ki: egy macskaféle – kardfogú, agy valami ilyesmi – éppen egy szárnyasra vadászik. Látható a madár lábnyoma és az ősragadozóé is.

A megkövesedett fák

Aztán egy újabb állomás: egy újabb épületbe invitál minket a túravezető. Itt látható egy hatalmas megkövesedett ősfenyő. Eredetileg 100 méter magas volt, és 8 méter volt a kerülete, de mindössze egy fél méter átmérőjű darab maradt meg belőle. A többi részét a helybéliek elhordták.

Volt, aki például sírkövet készíttetett belőle. Ami most látható, azt biztonságosan elzárják a látogatók elől, csak túravezetővel lehet bemenni. A sarokban áll egy több millió éves fadarab, és az a legenda járja, hogy ha valaki megsimogatja és kíván valamit, az teljesül.

Több-millió éves fadarab / Fotó: ORSZÁGKÉP
Több-millió éves fadarab / Fotó: ORSZÁGKÉP

Itt számunkra véget ért a túra, ugyanis sietnünk kellett vissza. Elbúcsúztunk a túravezetőtől, megköszöntük a tájékoztatást, és egyedül ballagtunk vissza az erdőn át. Minden neszre felkaptuk a fejünket – reméltük, hogy nem medve ólálkodik körülöttünk.

A „Tarnóci Őslelőhely” felkerült 2000-ben a Világörökség Várományosai Listájára – vagyis lehet, hogy világörökséggé nyilvánítják.