Sokác bab, töltike, karcagi birkapörkölt – a Magyar Ízek Utcája

Az egyik kezemben libatepertő, mangalicapörc, dió-, mogyoró- és tökmagolaj az Őrségből, a másikban palkonyai barrique meggybor és különböző sajtok, közben a szám szélét nyalogatom, mert még mindig maszatos a pusztinai töltikétől. Pedig délelőtt elhatároztam, hogy semmit sem veszek a Magyar Ízek Utcájában, de kiderült, ez lehetetlen.

Rekkenő hőség már délelőtt, és hömpölygő tömeg árad a Lánchíd felől a Magyar Ízek Utcája felé.

Tömeg a Lánchídon / Fotó: ORSZÁGKÉP
Tömeg a Lánchídon / Fotó: ORSZÁGKÉP

Katonazenekar fogad a Lánchíd budai oldalán, rengetegen nézik, mosolyognak, fényképezik a zenekart.

Katonazenekar / Fotó: ORSZÁGKÉP
Katonazenekar / Fotó: ORSZÁGKÉP

Aztán bevetjük magunkat a pavilonok közé – mondom, úgy terveztem, hogy csak nézelődünk, nem csábulok el, mert akkor nincs megállás, és a végén hetven szatyorral térek haza.

Különleges sajtfélék Erdélyből

Már az első métereken egy vonallal húzom át a korábbi döntésemet: ha más nem is, sajtot mindenképpen veszek, ugyanis az egyik székelyudvarhelyi árus pultjánál házi készítésű, különleges sajtokat találok.

„Juhtejből és tehéntejből készítjük a sajtjainkat, különböző fűszerekkel érlelve” – mondja a kalapos fiatalember.

Először árul az Ízek Utcájában, még soha nem volt itt. Amikor azt kérdezem tőle, hogy az vásárlóknak mit ajánl, mosolyog, és csak annyit mond: „minden sajtunk különleges”.

Aztán mégiscsak rámutat az egyik hófehér sajtfélére: „amit itt nem igazán ismernek, az az orda. Mindig azt kérdezik, hogy ez sajtféle-e, pedig nem az. Nálunk otthon az orda nagyon kedvelt, általában tejjel, vaníliával és cukorral keverve pépet készítünk belőle, és palacsintába töltjük, de kalácsokba, süteményekhez is kiváló. Édeskés, nem sajttípusú termék, semleges íze van. Kaporral fűszerezve is kiváló.”

Az Őrség aranya

Erről már hallottam, de sosem kóstoltam. Az Őrség aranya, a tökmagolaj.

Batha Pál sátránál is elidőzünk. „Azért különleges az őrségi olaj, mert különleges módon készül – pörköléssel, hidegsajtolással. Sehol máshogy nem készítik így az olajokat” – mondja.

A tökmagolajon kívül van itt dió-, mák-, mogyoró-, szőlőmag- és barackmagolaj is. „A vásárlók rendszeresen megkérdezik, hogy mire használják ezeket az olajokat. Leginkább salátákra, kész ételekre és tésztafélékre ajánlott. Az élettani hatásuk is kiváló – persze, csak akkor, ha rendszeresen fogyasztjuk. Azt is kérdezik az emberek, hogy lehet-e hevíteni ezeket az olajokat – vagyis, hogy alkalmasak-e sütésre. A szőlőmag- és a mogyoróolajban lehet sütni is, a többiben nem érdemes. Persze húspáchoz vagy palacsintatésztába bármelyiket belecsepegtethetjük.”

Hát, persze, hogy veszek tökmagolajat, mogyoró- és dióolajat is.

Ebben a pörköltben benne van a kun lélek is

Hatalmas a tömeg, sodródunk az árral – persze, hogy sokan megszomjaznak már rövid idő alatt. A házi sörfőzdék pavilonjai nagyon népszerűek.

Egy másik sátornál azt a gyümölcssajtot árulják, amelyről már a Velencei tó partján rendezett karnevál idején írtam – ez utánozhatatlan, elképesztően finom csemege.

A tepertőket és egyéb húsféléket kínáló pultnál ismét meg kell állni, és vásárolni kell – a libatepertő ellenállhatatlan, de van itt kérem mangalicapörc is, azt is meg kell kóstolni. Félve kérdezem, hogy ebben a melegben nem romlik-e meg, mire hazaérek, de az eladó megnyugtat: az lenne a baj, ha hűtőbe tenném.

Az ország tortáját is meg lehet kóstolni a Várkert Bazárban.

Itt akkora tömeg várakozik, hogy nem is engednek be egyszerre mindenkit – kordonnal kell a bejáratot lezárni, és ötpercenként engednek be 10-15 embert.

Tovább sétálunk, és észrevesszük, hogy egy másik standnál is hatalmas a sor. A karcagi birkapörköltet szeretnék megkóstolni.

Az illata isteni, már messziről érezni lehet „Mindenki így érkezik, hogy először az illatát érzi, aztán megnézik a bográcsban az ételt, végül persze, hogy sorba állnak egy adagért” – mondja Csordás László.

Megkérdezem tőle, hogy mi a karcagi birkapörölt titka, mire elneveti magát, és azt mondja: „először is, a jó birkapörkölthöz végy egy jó birkát, aztán jó alapanyagokat, kell hozzá a kun lélek is, amit belefőzünk, amit szerencsére senki nem tud utánozni. A fülétől a farkáig mindent beleteszünk a bográcsba, a perzselt körmöt, a belsőségeket és a tisztított pacalt is – és persze a jóindulatot, amellyel idejöttünk.”

Töltike és sokác bab

Szőlőlevélbe csomagolt hús és kása – ez a töltike. A következő sátornál ezt kínálják.

„Pusztinából jöttünk, Bákó megyéből, amely Moldvában van” – mondja a népviseletbe öltözött hölgy.

„Mi otthon csak galuskának mondjuk, de persze ez a töltike. Tele van zöldségekkel, sertés- és marhahússal, valamint kukoricakásával. Az utóbbi időben elkezdtünk vagánykodni a haricskával is.” – mondja, és elneveti magát. De mi az a haricska? Hát, hajdina – vágja rá. „Réges-régen haricskával készítették.”

Néhány lépéssel távolabb több különleges edényfélében fő a sokác bab.

„Ez a Mohács környéki katolikus horvátok tradicionális étele” – magyarázza a szakács.

„Az edények különlegesek, ami benne fő, az babgulyás. Először minden alapanyagot beleteszünk az edényekbe, felöntjük vízzel, és a tűz mellé tesszük, hogy csak az egyik oldalát érje a forróság. Elődeink azért használták ezeket a különleges edényeket, mert egyszerűbbé tette a főzést. Kimentek a földekre dolgozni, reggel feltették a babgulyást ebben a magas falú edényben, odatették a fűz mellé, aztán elmentek dolgozni. A meleg csak az egyik oldalát érte a tálnak, attól forog benne az étel – lényegében saját magát keveri. Másfél óra múlva az emberek megfűszerezték a levest, aztán ismét mentek a dolgukra. Újabb óra elteltével pedig már ehették is.”

Nagyjából három órát töltöttünk a Magyar Ízek Utcájában, vettünk még száraz, barrique hordóban érlelt palkonyai meggybort is – hogy le tudjuk öblíteni a sokféle különleges csemegét, amit vásároltunk.

Augusztus 20-án estig vár mindenkit a Magyar Ízek Utcája, de tényleg készüljenek fel arra, hogy nem lehet üres kézzel és éhesen eljönni onnan – ráadásul érdekes történeteket is hallhatnak.