Csend, nyugalom, jó ételek és kedves kiszolgálás – ez a Laci Pince Csárda

 

Így, nyár végén, ősz elején valamiféle nosztalgikus, utó-balatoni csárdaérzést kerestünk. Megnyugvást, jó ételt, kedves kiszolgálást. Most nem az általunk ismert éttermeket akartuk választani, hanem újra vágytunk – mintha nyaralnánk. Interneten keresgéltünk, de mivel hétfő volt, úgy gondoltuk, mielőtt nekivágunk, felhívjuk az éttermeket, nyitva vannak-e egyáltalán. Sajnos ötből négy már nem volt nyitva – pedig szeptember eleje van, ráadásul tényleg jó idő, igazán húzhatták volna még a szezont. Mindegy, végül a Laci Pince Csárdában felvették a telefont, és kedvesen közölték, hogy persze, nyitva vannak, és szeretettel várnak.

A 71-es útról Balatonudvariban Vászoly felé fordulva öt perc autóútra található a náddal fedett Laci Pince Csárda.

A nádtetős Laci pince Csárda / Fotó: ORSZÁGKÉP
A nádtetős Laci pince Csárda / Fotó: ORSZÁGKÉP

Már az épület – a ház  – is nagyon megtetszett, izgultam, hogy nehogy „becsali” csárda legyen – ahol jó drága minden, és persze nagyon rossz ételeket adnak az unott és pimasz pincérek.

Az első benyomás pozitív / Fotó: ORSZÁGKÉP
Az első benyomás pozitív / Fotó: ORSZÁGKÉP

Amikor beléptünk, szétnéztem, és nagyon tetszett a miliő. Igazi, hagyományos csárda-feeling, pont erre vágytam. Bent az étteremben egytelen vendég sem volt, viszont kint a teraszon jó páran ebédeltek. A pincér azonnal odajött hozzánk, kedvesen köszönt, mosolygott, és rámutatott a teraszra: oda ülünk, ahová szeretnénk.

A legjobb helyet elfoglaltuk, és elállt a lélegzetem a látványtól.

A csárda kellemes természeti környezete, gyönyörű panorámája a Tihanyi-félszigetre festői. Csend, nyugalom, béke, jó levegő!

Ráadásul a dolgozók is kifejezetten kedvesek. Fiatalok, lendületesek, mosolyognak. Ez az én helyem. Mivel veszettül éhesek voltunk, nem sokat válogattunk, tudtuk, hogy valami nehéz ételt eszünk. Én csirkepaprikást, kollégám marhapörköltet választott, tejfölös, illetve tejföl nélküli uborkasalátával. Persze, előtte megkérdeztük, hogy ugye nem kell egy órát várni majd az ételre, mert farkaséhesek vagyunk. Nem, mondta kedvesen a pincér, ezek készételek.

Na, jó, de mikor készültek? Egy hete? Vagy három napja? Vagy éppen ma? A pincér elnevette magát, és azt mondta: természetesen hajnalban tették fel az ételeket főni, hiszen tegnap – vasárnap – és tegnapelőtt is hatalmas tömeg volt, minden elfogyott, minden készételből újat kellett főzni.

Alig telt el negyed óra, tényleg hozták az ételeket.

A csirkepaprikás kiváló, annyi volt vele mindössze a gond – de ez az én gondom, nem a helyé – hogy én nem szeretem a csirkepaprikásban a csirkemellet.

Csirkepaprikás - van, aki a mellét szereti / Fotó: ORSZÁGKÉP
Csirkepaprikás – van, aki a mellét szereti / Fotó: ORSZÁGKÉP

Száraz. A paprikásba comb és szárny kell – az én ízlésem szerint. Erre kollégám azt mondta: ezt azért ne írd bele, mert én meg pont a mellet szeretem benne. Hát, ki így, ki úgy szereti. Ez tény. Ezt nem róhatjuk fel a Laci Pince Csárdának. Ez az én ízlésem.

Csirkepaprikás - van, aki a mellét szereti / Fotó: ORSZÁGKÉP
Csirkepaprikás – van, aki a mellét szereti / Fotó: ORSZÁGKÉP

A marhapörkölt is nagyon finom volt ízre, én is megkóstoltam.

Marhapörkölt / Fotó: ORSZÁGKÉP
Marhapörkölt / Fotó: ORSZÁGKÉP

Az viszont biztos, hogy kellett volna még neki fél óra. A hús kicsit rágósabb volt, mint kellett volna, de nem volt vészes.

Marhapörkölt: finom volt, talán picit még főhetett volna a hús / Fotó: ORSZÁGKÉP
Marhapörkölt: finom volt, talán picit még főhetett volna a hús / Fotó: ORSZÁGKÉP

A tejfölös ubisalin paprikás tejföl volt – ez nekem új, de nem volt rossz.

Minden elfogyott, jól belaktunk, az biztos. Az árak sem voltak egyáltalán elszállva. A marhapörkölt 2350 forint, a csirkepaprikás 2000 volt. Ittunk két vizet és két kávét, és fizettünk borravalóval együtt valamivel kevesebbet, mint hétezer forintot, ha jól emlékszem. Teljesen rendben van. Ráadásul tényleg örömmel adtuk a borravalót, mert ilyen kedves kiszolgálásban régen volt részünk.

Köszönjük a Laci Pince Csárdának, hogy sikerült egy kicsit utó-nyaralni, ha csak másfél órára is.

Azt nem kérdeztük meg, hogy télen is nyitva vannak-e, de ha nem, akkor jövő nyáron ide mindenképpen visszajövünk.