A Kőröshegyi völgyhíd – puskaropogással

 

Néhány alkalommal átrobogtunk már Magyarország leghosszabb hídján, a Kőröshegyi völgyhídon, és hiába a szédítő magasság, személyautóból nagyon kevés látható a völgyhídból és az alatta lévő tájból.

A “viadukt” meglátogatását késő délutánra, illetve estére terveztük, hogy a naplementét és a hídon átrobogó autók fényét is meg tudjuk örökíteni. Ez csak félig-meddig sikerült. Az útiterv elkészült, és a lenyugvó nap iránya miatt a hidat Zamárdi felől próbáltuk feltérképezni. Tudtuk, hogy ha besötétedik, nehéz dolgunk lesz, így először a jó kilátásra legalkalmasabb helyet kerestük. Sajnos az autópályához közel mindenhol akadályba ütköztünk, a műholdas képektől eltérően a természet már visszavette, ami az övé. Az idő rohant, így megcéloztuk a híd közvetlen környékét.

Kőröshegyi völgyhíd / Fotó: Németh Zsolt
Kőröshegyi völgyhíd / Fotó: Németh Zsolt

Kőröshegy belterületén elhaladtunk egy kastély mellett, ami sajnos nem látogatható. Az impozáns épületet gróf Széchenyi Lajos építette, majd Széchenyi Zsigmond lakott ott – aki egyébként felfedezőként járta Afrikát. Az idővel lepusztult kastély magánkézbe került, szépen felújították, reméljük egyszer szép képeket is készíthetünk róla.

A Kőröshegyi völgyhíd alatt/mellett csodálatos horgásztavat találunk, ami elvileg a Széchenyi-birtokhoz tartozott. A tó több részből áll, rendkívül gondozott és családbaráttá alakított parkok ölelik körbe, pazar kilátással a hídra.

 

Az igazi méretek megdöbbentőek, és csak akkor tűnnek fel, ha a híd lábánál állunk. A magassága majdnem 90 méter (30 emeletes ház), és hosszúsága is közel 2 km.

Közeledett a naplemente így visszaindultunk a domboldalra, hogy a Balatonnal a háttérben sikerüljön esti képeket készíteni.

Kőröshegyi völgyhíd / Fotó: Németh Zsolt
Kőröshegyi völgyhíd / Fotó: Németh Zsolt
Kőröshegyi völgyhíd / Fotó: Németh Zsolt
Kőröshegyi völgyhíd / Fotó: Németh Zsolt

 

A teljes rálátást a völgyhídra és a Balatonra egy közút melletti “legelőn” találtuk meg. Valójában nagyon messze volt a híd, de a naplemente és a Balaton a háttérben ellensúlyozta a távolságot. Átvágtunk a mezőn, így próbáltuk csökkenteni a távolságot. A mező túloldalán egy vadászles tűnt fel, melyből bőszen integető emberek mutatták, hogy ne tovább és forduljunk vissza. Jobb félni, mint megijedni, ezért visszafordultunk a legelő széléig. Nos, jó tettük, vadászat volt. Puskaropogás alatt készültek a naplementés képek. Sötétedéskor a vadászok vezetője meg is látogatott minket, és kérte, hogy legközelebb figyeljünk a vadászati időszakokra és területekre, természetesen nem lőnek le minket, de a vadat elijesztjük, főleg, ha a “legelőjükön” fotózunk. Befejezhettük a fotózást, ők pedig egy hatalmas szarvassal távoztak. Az esti képet nem igazán sikerültek, de a naplemente a híddal páratlan volt, reméljük sikerül ebből valamit visszaadni.

Szerző: Németh Zsolt