Óriási szenzáció történt 90 éve Magyarországon

1928. december 13-án ugyanis üzembe helyezték az első telefonfülkét Budapesten, a Váci u. 6. számú ház előtt.

Aztán egyre több telefonfülkét tettek ki az utcára, pályaudvarokra, szállodákba, hivatalokba. A fülkék akkor 50 cm. mély alapozáson álltak, alapterületük 80 x 80 centi volt. A temetők közelében felállított fülkék szigorúan sötét vagy teljesen fekete színűek voltak.

A fülkékben általában volt írópolc is, sőt, előfizetői névsor, de a mentők és a tűzoltók telefonszámát is kiírták a fülkében.

1930-ban, majd 1932-ben újabb 200 készüléket állítottak fel az országban. A posta úgy határozta meg a kihelyezett fülkék számát hogy egy utcai fülkére 200 magán előfizető essen.

A helyi beszélgetés díja először 20 fillér volt, ebből az államnak 6 fillér jutott. 1843-tól aztán 30 fillér lett a telefonálás ára a fülkéből – de ez sok műszaki gondot okozott, mert több érmét kellett bedobni a telefonba, és erre a készülékek nem voltak felkészítve. Ezt váltotta ki ezután a tantusz.

A második világháborúban az összes telefonfülke elpusztult. 1946-ban tették ki az újakat, amelyek zöld és sárga színűek voltak. Akkor az elsőt a budapesti Dob utcában helyezték el.

Minden évben egyre több nyilvános fülke került az utcákra, és zárt helyekre.  A posta 1969-től vonta ki a forgalomból a tantuszokat. Ezután egy forintért 3 percet lehetett beszélgetni.

Az emberek persze találékonyak voltak, több trükköt kitaláltak, hogy ne keljen fizetni a telefonálásért. Közismert volt például a madzagra erősített, visszahúzható érme használata. De a román lejeket is elfogadta a telefon, és azzal is csaltak a telefonálók.