Képeslapba csöppen a Gyopárosfürdő túlpartján

Gyopárosfürdőnek talán már van akkora ismertsége, hogy nem kell külön bemutatni – gyógyfürdő, élményfürdő-komplexum, ahol el lehet tölteni akár több napot is. Gyönyörű kis tó partjára épült, mintha a Jóisten csak úgy odaköpte volna az a kis békanyálas tavacskát.

Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ugyanilyen sokan ismerik a tó körüli, erdei kis sétautat. Most ezt mutatjuk be – ahogy mi láttuk.

A fürdő strandja előtt van egy nagy parkoló – ha ott jobbra beljebb sétálunk, ott találhatjuk meg a járdát, ami elvezet a tó túloldalára. Végtelen csönd, békés, nyugodt erdei út. Először egy kis fehér hidacskához érünk – az kicsit leharcolt, érdemes lenne talán felújítani, itt-ott rozsdás, kopott, de nekem akkor is meseszerű volt. Már itt is elkezdték a szerelmi lakatokat felpakolni a híd rácsaira.

Szemben  Gyopárosfürdő – a jellegzetes tornyával. A tó közepén pedig egy fura, szökőkútféle dolog… igazából nem értem a lényegét, de biztos, hogy van – az biztos, hogy szép. Ha csak ennyi, akkor már megérte.

Ahogy beljebb haladunk, belefutunk egy első világháborús emlékműbe. Aztán egy padba – amelynek külön gazdája van, a Spartacus SE természetjárói állították.

Az erdőben még néhány érdekes, valamikor régről ott maradt betonkockát láthatunk – fogalmam sincs, hogy az mi lehetett, de ha elengedem a fantáziámat…. lehetett mondjuk egy szobortalapzat… vagy akármi… De mindenesetre elgondolkodtató.

Az erdei sétautat gyönyörűen kiépítették, többfelé ágazik néhol az út.

Ha nem a tó partját követjük, akkor az erdőbe jutunk. „Itt volt valaha egy úttörőtábor. Akkor gyerekzsivajtól volt hangos az erdő” – mondja egy arra sétáló helyi férfi.

Úttörőtábor? – kérdezem. Sátras? Nem – mondja -, hanem kis faházikók álltak a tisztáson, volt egy nagyobb épület, az volt az étkező, és a tisztás közepén egy hatalmas vályú, mint egy lóitató – hadarja, és közben mosolyog -, abban mosdottak a 10-14 éves gyerekek.

Elképzelem, milyen lehetett itt eltölteni egy hetet – úttörőkét. „Számháborúztak az erdőben, fürödtek a strandon, szalonnát sütöttek, kirándultak és pingpongoztak a gyerekek.” – meséli az öregúr, akinek a fia is volt itt, még anno, valamikor a nyolcvanas évek elején.

Gyönyörűen süt a nap, a felhők fehéren úsznak a kék égen – olyan fotókat lehet készíteni, mintha képeslap lenne.

Gyopárosfürdő tornya a túlpartról
A gyopárosi tó / Fotó: ORSZÁGKÉP

Nincs semmi itt – csak a tó és az erdő, béke, nyugalom, csend, hihetetlenül hangosan búgó galambok, soha, sehol ilyen galambbúgást még nem hallottam, mégis varázslat ez a félórás kirándulás a tó körül.

Azt nem állítom, hogy két hétig végtelen izgalmas napokat lehet itt eltölteni, de ha valaki tényleg igazi kikapcsolódásra, megnyugvásra vágyik, és akár naponta végigsétál a tó körüli úton, csak azért, hogy kisimuljanak az idegei, akkor ide el kell jönni. Persze, kihagyhatatlan a gyopárosi fürdő, és mellékprogram lehet az erdei séta.