Amikor a magyaroknak küldenek dalt az ausztriai hőlégballon találkozón

  •   

„Megyek Filmoos-ba.” – mondja Fedő, és nevet, mondjuk, mindig nevet. „Hova mész?” – kérdezem. „Hát, Filmoos-ba. A nemzetközi hőlégballontalálkozóra. Már 35 éve oda járok.” – mondja, aztán elmeséli, hogy ő is a magyar csapat tagja volt sok évvel ezelőtt, sőt, az első magyar hőlégballon elkészítésénél, 1975-ben ő is ott volt, – mit ott volt -, ő vágta ki a ballont – szóval, Fedő, vagyis Hajdú Károly  később már csak szerelemből járt ki, mert – ahogy mondja – „vén vagyok már, de a repülés és a ballonozás örök szerelem”. A filzmoos-i hőlégballon találkozón most is indult magyar csapat, sőt, nagyon jó helyezést értek el. Fedőéknek – és az összes magyarnak – a verseny végén külön dalt küldtek a szervezők. Hát, egy maroknyi magyar ilyen hírét viszi ennek a kis országnak.
Filmoos / Fotó: Hajdu Károly "FEDŐ"
Filmoos / Fotó: Hajdu Károly “FEDŐ”

Filmoos Ausztriában van, egy 1057 méteren fekvő alpesi kis falu Salzburgtól délre. Itt rendezik meg 40 éve a nemzetközi hőlégballon találkozót. A rendezvény kéthetes. Az első héten zajlik maga a filmoos-i esemény, utána pedig egy másik – ugyanolyan találkozó -, amelyet egy szálloda, a Hanneshof szervez. Mindkettőn indult magyar csapat is. Összesen 45 ballon versenyzett, köztük angolok, csehek, szlovákok, litvánok, németek, osztrákok és magyarok. Több fordulós a verseny, és amíg Hajdú Károly Fedő ott volt, addig a magyar csapat Aklán Attila vezetésével első és második helyezéseket ért el. Büszke volt rájuk.

Az első magyar hőlégballon kosár és utas nélkül repült az M7-es felett

„Hogy mi közöm van a ballonozáshoz? Hát, az, hogy 1975-ben mi csináltuk meg az első polgári magyar hőlégballont a háború után. Benne volta Gulyás Géza és Balikó Pál csapatában, akik kitalálták, hogy készítsük el a hőlégballont. Én szabtam ki az egész ballont. Vettünk olyan anyagot, amiből az orkánkabát készül, és abból. Elkészült a hőlégballon, Pannónia volt a neve, ez volt a HA-001-es ballon. A legelső.”

Örültek nagyon, de kosár még nem volt hozzá. A Malévtól kaptak egy hőlégfúvó kocsit, amivel fel tudták fújni. Mint a gyerekek, azonnal ki akarták próbálni, hogy egyáltalán működhet-e a ballon, és elkezdték felfújni.

„Kapaszkodtunk rajta vagy húszan, a fűtőkocsi meg elkezdte fűteni. Felfúvódott a ballon, és emelkedni kezdett. Mivel nem volt még kosár – ahogyan mondtam is –, erősen kapaszkodtunk benne. De egyre csak emelkedett, és már nem volt visszaút. Egyenként engedtük el a ballont, az utolsó három ember már két méterről pottyant le a földre – a ballon pedig elrepült a Budaörsi Repülőtérről az M7-es felé. Aztán elhagyta az autópályát, és egy pedagógus kertjében szépen leesett. Szerencsére senkinek semmi baja nem lett, de hatalmas balhé volt utána, hogy mi milyen hülyék vagyunk. Ez volt a Pannónia első repülése. Persze, utána csináltunk hozzá égőfejet, és lett kosár is.”

Aztán Hajdú Károly Fedőt másfelé vitte az élet – persze, a repülés terén, mert világ életében repülőgépekkel foglalkozott, repülőgépszerelő volt. Aztán megalapította a Centro Plane-t, az első magán pilótaiskolát, aztán old timer repülőgépeket mentett meg – és azóta is ezzel foglalkozik.

De vissza a ballonozáshoz:

1983-ban egy angol csapattal elment Őcsénybe, a ballontalálkozóra. A csapat tagja volt, mint sofőr, és versenyeztek. Ott megismerkedtek egy osztrák férfival, Wernerrel,  aki a Filzmoos-i találkozót szervezte már akkor is. Meghívta a magyar csapatot 1984-ben Filzmoos-ba.

Filmoos / Fotó: Hajdu Károly "FEDŐ"
Filmoos / Fotó: Hajdu Károly “FEDŐ”

„A cégünknek, az Air Service-nek volt egy ballonja, és klubja is. A kis magyar csapat bevackolta magát egy UAZ-ba, ami egy utánfutót húzott. Mivel akkor még Ausztriában nagyon drága volt a benzin, ezért a gázpalackokba is, és egy kétszáz literes AN-2-es repülőgép tartályába is benzint töltöttünk, és szép csöndesen kivittük magunkkal. Ha mi akkor balesetet szenvedünk, egész Ausztria leég.” – mondja, és persze hatalmasat nevet. Régi történet ez, de hát Fedő mindig is bohókás volt – ha az ember leül vele beszélgetni, ezer repülős történetet hall, és nem unja meg.

Szóval, a magyar csapat versenyzett, és akkor is jó eredményt értek el. Fedő azóta is rendszeresen kijár Filzmoos-ba, már 35 éve.

Persze, a magyar találékonyság most sem maradt el: egyedi módon hűtötték az italokat…

Hűtőszekrény / Fotó: Hajdu Károly "FEDŐ"
Hűtőszekrény / Fotó: Hajdu Károly “FEDŐ”

„A magyarok mindig nagyon jók a versenyen, évek óta. Most is, hogy kint voltam, az első három versenyt a magyar csapat nyerte.” – mondta.

A magyaroknak küldött dal

A verseny úgy zajlik – meséli Fedő -, hogy először egyetlen ballon száll fel, és valahol ledob egy úgynevezett markert.

Ezután egymás után szállnak fel a ballonok, és ugyanoda le kell dobniuk a saját makerüket, ahová az első ballon dobta.

A magyar csapat – Aklán Attila vezetésével – rendkívül jó eredményeket ért el a fordulókon.

„Mindig is emlékezetesek a magyarok. Én már csak szórakozásból járok ki. De az idén a szervező – az a Werner, akivel még 83-ban találkoztam Őcsényben – megismert, sokat beszélgettünk, nevettünk együtt. Mondtam neki, hogy én vagyok az, aki 35 éve eljön ide, vén hülye vagyok már, mire mondta, hogy tudom, hát megismertelek. Na, jó, hát, közben ő is vén lett.” – folynak a könnyei, úgy nevet. Ekkor már persze, én is.

A szervezők egy dalt küldtek a magyaroknak az utolsó este / Fotó: Hajdu Károly "FEDŐ"
A szervezők egy dalt küldtek a magyaroknak az utolsó este / Fotó: Hajdu Károly “FEDŐ”

Fedő tovább mesél: „A verseny utolsó napjának estéjén 30-35 ballont felfújnak, és különböző zeneszámok ritmusára kivilágítják azokat. Aztán egyszer csak a szervező bekiabálta, hogy ezt a dalt pedig a magyar csapatnak, és minden magyarnak küldi – és felhangzott a Summer of sixty nine című dal. Ekkor könnyeztem – nem tagadom -, ugyanis eszembe jutott 1983, amikor Őcsényben erre a dalra tombolt mindenki.”

A Filmoos-i őzek

A falu csodálatos – mondja Fedő.

Filmoos-i csendélet / Fotó: Hajdu Károly "FEDŐ"
Filmoos-i csendélet / Fotó: Hajdu Károly “FEDŐ”

„Az 1600-as évektől itt a családok állattartásból éltek, és vannak olyan leszármazottak, akik a mai napig állatokkal foglalkoznak. A falu nagyon tiszteli az állatokat – a vadállatokat is. Éppen ezért az utolsó ház mellett egy etetőt állítottak fel, és minden télen ott etetik az őzeket, szarvasokat. Az állatok ezt már megszokták, és naponta háromszor odajönnek enni. Rengeteg vadállatot láttunk. Közel menni nem lehet hozzájuk, de távolról is gyönyörű látvány volt.”

 


  •   
Hirdetés