GianPiero’s: valódi ételek, jó borok

A  Magyar Konyha  balatoni kiadványát, a 400 hely nem csak ínyenceknek című kiskönyvet nyár elején kaptuk meg. Egy hetet töltöttünk a Balatonnál, és úgy döntöttünk, minden nap kipróbálunk egy-egy éttermet, cukrászdát, kávézót vagy borteraszt azok közül a helyek közül, amelyek szerepelnek a kiadványban. Nem szerettünk volna csalódni, mint már annyiszor, amikor betértünk egy-egy túláradóan népies útszéli csárdába, és borzalmas ételt adtak csillagászati áron. Bár az északi parton volt a főhadiszállásunk, a második napon átmentünk a déli partra, hogy kipróbáljuk Balatonbogláron a GianPiero’s éttermet.

Most akkor dübörög a szezon vagy nem?

Valahogy nem akar beindulni a nyári szezon a Balatonnál – ezt gondoltuk, amikor már második napja kirándultunk az északi parton, és alig volt turista. Legalábbis mi így láttuk. Pedig július van, ilyenkor már dübörög a szezon. Nem akartunk elhamarkodott ítéletet hozni, ezért döntöttünk úgy, hogy megnézzük a déli partot is.

Ahogy elhagytuk Akalit, és Siófok felé haladtunk, egyre nagyobb volt a tömeg, és Siófok után pedig már lépni sem lehetett, olyan sokan voltak. A Magyar Konyha kiadványából kinéztük a GianPiero’s éttermet Balatonbogláron, úgy döntöttünk, ott ebédelünk.

A GianPiero1s Éttermének terasza
A GianPiero’s Étterem / Fotó: ORSZÁGKÉP

Mondanom sem kell, hogy tele volt, sehol egy szabad asztal. Tétován ácsorogtunk az étterem terasza mellett, amikor egy pincér azonnal jött, és megkérdezte, hogy ebédelnénk-e. Mondtuk, hogy igen, de látjuk, hogy nincs hely. A pincér végtelenül udvariasan mondta, hogy néhány percet várjunk, az egyik asztalnál egy hölgy már fizet, és oda le is ülhetünk.

A GianPiero's terasza
A GianPiero’s terasza / Fotó: ORSZÁGKÉP

Tényleg egy-két percet ácsorogtunk, addig csodáltuk a színes kavalkádot a parton – merthogy az étterem a part mellett található. Itt tényleg sokan vannak. Mégiscsak beindult a balatoni nyári szezon… itt legalábbis. Hogy az északi parton miért vannak kevesebben, miért nem ennyire látványos a tömeg, azt egy másik cikkben elemezzük majd

Igazi és nem drága

A hölgy, aki éppen arra várt, hogy fizethessen, kedvesen odaszólt, hogy üljünk le, ő már fizet, és megy is. Leültünk hát az asztalához, és arról beszélgettünk, hogy az egyik kedvence ez az étterem, érdemes kipróbálnunk. „Talán az egyetlen gyengéje, hogy lassan hozzák a számlát” – mondta, és elnevette magát. Aztán mégis megjött a pincér, a vendég fizetett, elment.

Én valami könnyebb ebédre vágytam – valami olasz tésztaételre. Az étlapon volt is Spagetti aglio olio, amely egy végtelenül egyszerű fokhagymás, csípős paprikás, olívaolajos spagetti. A pincértől megkérdeztem, van-e arra lehetőség, hogy néhány szem olívabogyót is dobjanak a spagetti mellé, és persze, hogy volt. Fotós kollégám hamburgert kért, mert meglátta a szomszéd asztalnál a sült krumplit, amelyet a marhahúsos szendvics mellé adnak. Igazi, nem fagyasztott, gyönyörű, valódi krumpli. „Ebből azért lopok egy-két szemet” – mondtam, amikor megláttam.

A spagetti fogkemény, friss, egyszerűen fenséges volt. Érződött, hogy ezt frissen főzték, nem állott főtt tésztát szolgáltak fel. A hamburger marhapogácsája angus marhából készült, házi sütésű, igazi dijoni mustárral, jól átsütve. Meglepő, hogy mégsem volt cipőtalp a hús, hanem finom, puha, omlós. Átlestem a szomszéd asztalokhoz is, mindeki mást és mást kért, de az összes ételről ordított, hogy friss. Szóval – és ez a lényeg -, nincs sok étel az étlapon, de azt mindig frissen készítik.

A borlapon kifejezetten a környék minőségi boraiból lehet választani – remek ízléssel válogatták össze a borokat, egyik jobb, mint a másik, alig tudtam dönteni. Egy Cabernet Savignon-ra esett a választásom. Könnyebb volt, mint általában ezek a típusú borok, és talán enyhén savasabb is, de összességében igazán szép bor volt. No és persze végre, végre, hogy helyi borokat kínálnak. Üdítő volt látni, hogy kimérve nem csak valamilyen fehér, rozé és vörösbort adnak „háztáji bor” címen. Azokat ismerjük. Többnyire rettenetesek. A kollégám vezetett, így ő limonádét ivott.

Mondanom sem kell, hogy a kávé is kitűnő volt.
Presszó kávé
A kávé olasz és HIBÁTLAN! / Fotó: ORSZÁGKÉP

Tényleg egyetlen hiányossága a helynek az, hogy kicsit sokat kell várni az ételre is, és a számlára is. De mivel éppen nyaraltunk, és sehová sem rohantunk, nem zavart, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy folyamatosan tele volt az étterem mindkét terasza. A pincérek egy percre sem álltak meg, de figyelmesek voltak: bármikor jeleztünk, hogy szeretnénk valamit, azonnal jöttek.

Szóval, jó kiadvány a Magyar Konyha balatoni kiskönyve. Nem csalódtunk.