Essegvár – ahol néhány éve találták meg Hunyadi János ezüst denárját

  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Titokzatos várrom emelkedik ki Bándon a sziklaszirten. „Csókolom, hogyan lehet feljutni a várhoz?” – egy idős nénit kérdezünk, aki elmagyarázza, hogy nem messze átadtak egy új játszóteret, mellette vezet fel egy út, de autóval nem lehet ám felmenni, csakis gyalog. Megköszönjük, és a szűk utcában forgolódni kezdünk a kocsival, a néni aggódva figyeli minden mozdulatunkat, nehogy nekimenjünk az ott parkoló autónak. Sikerült megfordulni, irány a jásztótér. A kocsit letesszük, és elindulunk meghódítani a várat.

Essegvár - Bánd / Fotó: ORSZÁGKÉP
Essegvár – Bánd / Fotó: ORSZÁGKÉP

Rövid, de gyönyörű sétaút vezet a középkori várromig. Egyszerűen olyan szabadság tör ránk, amit régen éreztünk. Hiába, az április a legszebb hónap, ezer színű virágok mindenhol, a fákon rózsaszín labdacsok, a bokrok sárgán virítanak, a fű között lila virágok. Érintetlen a táj – olyan, mintha sosem járt volna itt ember, még a pillangók is ezer színűek, és egyáltalán nem tartanak tőlünk, ránk szállnak, majd tovább állnak, dongók is keringenek a szirten, teljesen úgy érezzük, mintha egy mesébe csöppentünk volna.

Meseszerű táj Bándon / Fotó: ORSZÁGKÉP
Meseszerű táj Bándon / Fotó: ORSZÁGKÉP
Hirdetés


A sziklaszirt tetejére érve elénk tárul a várrom.

Körülötte óriási száraz árok – ez védhette a várat. Víz sosem volt benne, ez tényleg száraz árok volt akkoriban is.

Essegvár - Bánd / Fotó: ORSZÁGKÉP
Essegvár – Bánd / Fotó: ORSZÁGKÉP

Apró érdekesség: egy illemhelyet is létrehoztak a vár melletti erdőben – vagyis, akinek mennie kell, nem a vár környékén kell elbújnia, a vécé ugyan „pottyantós”, de teljesen használható.

"Pottyantós", de kulturáltan megoldott / Fotó: ORSZÁGKÉP
“Pottyantós”, de kulturáltan megoldott / Fotó: ORSZÁGKÉP

A várromot még nem tudjuk megnézni, mert lenyűgöz a panoráma. A szomszédos Márkó templomtornya, és a Bakony végtelenje.

A sziklaszirt végén három kereszt, középen a megfeszített Jézus.

A három kereszt / Fotó: ORSZÁGKÉP
A három kereszt / Fotó: ORSZÁGKÉP

A várról nem sokat lehet tudni, ugyanis nem sokáig állt.

Az Árpád-korban az Atyusz-, majd (1233 előttől) az Igmánd nemzetség uralta „Seg, avagy Bánd földe” birtokot. Kezdetben nem említenek várat itt. Valószínűleg 1279 után épülhetett. Először 1309-ben említik, amikor a Lőrinte nemzetség birtokába került. Ettől kezdve a Lőrinte-, a Segvári vagy Essegvári család tulajdonában volt – egészen a 16. század közepéig.

1330-ban az Essegvár-család itt lakott, és ez volt a birtokközpont. Mivel megkapták a vár alatti és a Billege melletti vámszedés jogát a királytól, rendszeresen portyáztak a környéken, és hatalmaskodtak. De mindig ide tértek vissza.

Egy 1341-es oklevél cseréppel fedett tornyot, palotát és a vár nagyobb kapuját említette – vagyis a vár kicsi lehetett, de nagyon szép.

Essegvár - Bánd / Fotó: ORSZÁGKÉP
Essegvár – Bánd / Fotó: ORSZÁGKÉP

1401 után rövid ideig királyi vár is volt. Nem sokkal később Rozgonyi István bakonyi ispán zálogbirtokba kapta Zsigmond királytól – aki folyton pénzzavarral küszködött. Így a vár egyik fele a 15. században az Essegvári, a másik fele pedig a Rozgonyi családé volt. 1472-ben aztán Essegvári György visszaszerezte várbéli részét.

1499-ben aztán Essegvári Ferenc, a Szapolyaiak pápai várnagya elvette feleségül Himy Orsolyát, és vele együtt megkapta a feleség birtokait Döbrönte környékén. Ekkor átköltözött Döbrönte várába.

Ezzel kezdetét vette a vár hanyatlása.

A török háborúkban már nem szerepel Essegvár – a vár pusztulásának körülményei ismeretlenek. Valószínű, hogy a Veszprémet 1552-ben ostromló török sereg egyik portyázó lovascsapata pusztította el. A gazdátlan romokat nem építették újjá többé. Sőt, a köveket a környékbeli lakosok széthordták, és a házukba építették.

Essegvár - Bánd / Fotó: ORSZÁGKÉP
Essegvár – Bánd / Fotó: ORSZÁGKÉP

Utoljára 1641-ben említik a várat, amikor Dömölki András az ellen tiltakozik, hogy őt Gorop Ferenc nagyprépost eltiltotta a romos Essegvár használatától.

A falak az évszázadok során teljesen elpusztultak. Egy torony, egy toronyalj, és a déli várfal egyes részei maradtak meg.

Ostromok a várban – különös kegyetlenséggel végeztették ki Lőrinte ispánt

A vár két ostromáról tudunk. Az egyik a 14. század elején történt. 1314 körül Lőrinte veszprémi ispántól, aki Károly Róbert király híve volt, a király ellentáborába tartozó Kőszegi Henrik fia, János foglalta el. Lőrinte Ispánt különös kegyetlenséggel végeztette ki: egy ló farkához kötötte, és úgy száguldott végig az állat az erdőn.

A másik ostrom 1440-ben volt.  Az Ulászló-párti Rozgonyi Simon veszprémi püspök és főispán familiárisától, Essegvári Pál (1459) veszprémi alispántól az Erzsébet özvegy királyné mellé felsorakozott, Habsburg-párti Szécsi-Garai-Cillei-liga csapatai vették el ostrommal a várat.

Megtalálták Hunyadi János denárját

A vár területén 1997, 2005, 2006 és 2007-ben folytatott kisebb ásatást a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum. Az ásatások során a nagyobb számú kerámiatöredék és konyhai állatcsont hulladék mellett előkerült néhány számszeríjhoz való nyílhegy, kések, övveretek, béklyólakat, sarkantyú, csontból faragott övcsat, üvegtöredékek, valamint Hunyadi János kormányzó ezüst denárja.

Csaknem egy órát töltünk a várnál. Senki sincs rajtunk kívül, teljesen egyedül vagyunk, messze mindentől. Csend van.

Aztán hirtelen két gripen vadászrepülő köröz felettünk, és egy katonai helikopter is elzúg a márkói templomtorony mellett. Vagy gyakorlatoznak a katonák, vagy valami más történhetett.

Este a hírekből tudtuk meg, hogy pontosan abban az időben, amikor ott jártunk, két gripent riasztottak, mert egy motoros vitorlázó repülőgép nem azonosította magát. Lehet, hogy azt láttuk? Sosem derült ki.

A várhoz viszont visszamegyünk, ez nem is kérdés. Nemcsak azért, mert gyönyörű, hanem azért is, mert Bándon van az egyik kedvenc csárdánk, a különleges Bándi Csárda.

 


  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Hirdetés