Elárulunk egy titkot: itt főzik a világ legjobb borjúpaprikását

 

Sok éve jártunk ott először. Talán tíz éve is lehet. De ugye… ki számolja? Szóval, eddig nem írtunk erről a helyről, mert szemérmesen titkoltuk a világ legfinomabb borjúpaprikásának lelőhelyét. Ebben az étteremben ünneplünk, ha bármi jó dolog történik az életünkben. Ebben az étteremben vigasztaljuk magunkat, ha valami bánat ér. És ebbe az étterembe jövünk csak úgy, ha nagyon jól szeretnénk lakni, és nem akarunk csalódni. Tehát ,amikor biztosra megyünk. Ja, és még egy fontos dolog – azon túl, hogy a világ legfinomabb borjúpaprikását kapjuk -: az étterem tulajdonosai. Két barátságos, kedves, aranyos, tündéri férfi. Akikkel jó elbeszélgetni, akármiről. Ja, még egy: a káposztasalátát ki ne hagyják, ha ott járnak. Jaj, el ne felejtsem még ezt se: a szörp házi, és egészen egyszerűen utánozhatatlan.

Rendben, eláruljuk: a pilisszentkereszti Emma vendéglő a mi kedvenc helyünk. Kétségkívül ide járunk mindig, akármikor, bármikor, ha szomorúak, vidámak, nyugodtak, idegesek vagyunk, ünneplünk vagy nem ünneplünk, de főleg, ha nagyon éhesek vagyunk, és nincs erőnk és időnk csalódni. Ahogyan írtam fentebb: itt biztosra megyünk. Tipikus „kockásabroszos” étterem, amely ebben az esetben nem az asztalterítő mintázatát jelenti, hanem a kategóriát, szóval, kisvendéglő, kellemes árakkal.

A pilisszentkereszti Emma vendéglő / Fotó: ORSZÁGKÉP
A pilisszentkereszti Emma vendéglő / Fotó: ORSZÁGKÉP

Mivel meglehetősen régóta járunk a pilisszentkereszti Emma vendéglőbe, és meglehetősen sok helyen próbáltuk már ki a borjúpaprikást az országban, azt hiszem, egészen biztosan állíthatom, hogy soha sehol ennyire finom borjúpaprikást nem lehet kapni. Vajpuha, apróra vágott húsok, sűrű, ízletes szaft, rá tejföl, no, és mivel is esszük minden alkalommal ezt a páratlan étket? Hát, KNÉDLIVEL. Az étlapon ugyan nokedlivel van, de természetesen, ha az ember KNÉDLIVEL kéri, azzal hozzák.

Az utánozhatatlan borjúpaprikásuk KNÉDLIVEL / Fotó: ORSZÁGKÉP
Az utánozhatatlan borjúpaprikásuk KNÉDLIVEL / Fotó: ORSZÁGKÉP

De milyen hibákat követnek el máshol a borjúpaprikással? Mondom: 1, nagydarab, öklömnyi húsokból főzik. 2., rágós, kemény a hús – akár kicsire van vágva, akár nagyra. 3., nem elég szaftos a szaft – már, ha értik, mire gondolok. 4., száraz az egész. 5., ízetlen. 6., régen főzött, fagyasztott, hűtött, egy hetes paprikás, ami nem tetszetős, és nem is finom.  Nagyjából ezek jutnak most az eszembe, mert ilyenekkel találkoztunk az ország különböző éttermeiben, ha borjúpaprikást kértünk.

Na, de az Emma vendéglőben ilyen hibák nincsenek. Amint fentebb említettem már – nem is egyszer -: itt a világ legjobb borjúpaprikását főzik. Ennyi.

Az utánozhatatlan borjúpaprikásuk KNÉDLIVEL / Fotó: ORSZÁGKÉP
Az utánozhatatlan borjúpaprikásuk KNÉDLIVEL / Fotó: ORSZÁGKÉP

Nyáron egészen egyszerűen csodálatos a teraszon ebédelni – mert fából készült, masszív tető van a fejünk felett, így nem fújja el a szél, nem ázunk el, ha jön egy apróbb eső vagy fuvallat, szóval, kényelmes, tágas, biztonságos. Télen pedig bent pattog a cserépkályha, sőt, a kemencében libát, malacot is sütni szoktak, ekkor ezek fel is kerülnek az étlapra. A kemencés liba és malacsült.

Nem is tudom, melyik a finomabb, mert persze minden télen ezeket is kipróbáljuk – mit kipróbáljuk, hát biztosra megyünk, mert ezerszer ettünk már itt sülteket is. Ezen kívül ettünk már vadast is, sőt, a mostani látogatáskor kijevit csirkét hasábbal. Egyszerűen nem hibáznak. Soha.

Szinte minden alkalommal váltunk néhány szót a tulajdonosokkal. Kedves, végtelenül szerény, igazi jó vendéglátók. A konyhából pedig kinéz a szakács -a séf úr -, és nagyot köszönünk, igen, ő az, ő főzi a paprikásomat. Áldja meg az Isten!

„Olyan jó lenne, ha minden vendég ilyen lenne, mint önök” – mondta a nyáron az egyik tulajdonos. Mi erre azt tudjuk mondani: bárcsak minden „kockásabroszos” étterem olyan lenne, mint a Pilisszentkereszti Emma vendéglő. Lényegében hibátlan. Az étel, a kiszolgálás és a környezet is.

EMMA VENDÉGLŐ / Fotó: ORSZÁGKÉP
EMMA VENDÉGLŐ / Fotó: ORSZÁGKÉP

Köszönjük, és nagyon reméljük, hogy még az idén is, aztán jövőre, meg öt év múlva, meg 10 év múlva, meg majd 80  éves korunkban is járhatunk oda ebédelni!