Egy meghitt hely – a vendéglátás csimborasszója Budaörsön

De tényleg már úgy érzem, hogy minden éttermet agyon dicsérek, pedig lehet, hogy ilyen meg olyan kifogást lehetne találni mindenhol, persze, tudom.

De a budaörsi Budakert Vendéglőben sem tudtak hibázni.

Úgy kezdődött, hogy tudtuk: a délelőtti filmforgatás elhúzódik – korán kezdtük a munkát a budaörsi repülőtéren, be szerettük volna fejezni lekésőbb egy óráig, hogy a délutáni interjúra is időben érkezzünk egy másik helyszínre, a belvárosba. Nem sikerült.

Már két óra is elmúlt, amikor a délelőtti munkánkat elégedettséggel elvégeztük. Mindhárman – az operatőr, a technikus és én – farkaséhesek voltunk.

Semmi másra nem vágytam, csak valami csendesebb – tehát nem fővárosi – helyen, egy megfizethető ebédre – valami csirke és saláta – egy teraszon, amely árnyékos. Na – azért ez így mégsem olyan egyszerű. Aztán a kollégám rámutatott Budaörs főutcáján egy kis lugasra, vagy valami olyasmire – úgy tűnt már messziről, hogy bent asztalok vannak –, ez tehát egy étterem, egy terasz – méghozzá árnyékos terasz.

Minden vágyam így teljesüljön – merthogy az ételek is megfizethetők. Ezt már a bejáratnál egy táblán is láthattuk, aztán az étlapról is ez derült ki.

Leültünk egy asztalhoz, egy percen belül már jött a pincér, hozta az étlapot, és felvette az italrendelést.

Pillanatok múlva hozta is az italokat.

Én egy mézes-mustáros csirkemellet kértem jázminrizzsel, és bár nem volt az étlapon, de egy kevert friss salátát is szerettem volna kérni. Éppen ott tartottam a rendelésnél, hogy „ugyan nincs az étlapon, de..” – erre a pincér csak annyit mondott: mindent megoldunk. Mit hozhatok? Hát… egy kevert salátát. Természetesen – mondta, mosolygott, és a kollégáim rendeléseit is felvette. (Ezt azért fontos kiemelnem, mert számtalan helyen jártunk már úgy, hogy nem adtak, mert nem volt az étlapon. Persze, tudom, ne variáljon az ember… De van, ahol megoldják, sőt, végtelenül kedvesen.)

Operatőr kollégám egy kijevi jércemellet kért, szintén rizzsel, és egy csípős vegyes savanyúságot. (ömlött a könny a szemünkből… mindannyian megkóstoltuk.)

Mondom, már kopogott a szemünk az éhségtől, és nagyon, de nagyon vártuk az ételeket. Szerencsére nem kellett sokat várni, hamar érkezett.

Nnnnna. A csirkemell három szelet – óriási adag. A rizs pont, de pont úgy megfőzve, hogy ne essen szét, de ne is tapadjon össze. Elképesztő.

A kijevi is csodásan nézett ki.

És most jön a hab a tortán: a kevert salim. Én ilyen szépet régen láttam. És milyen finom….

Budakert Étterem / Forrás: ORSZÁGKÉP

Persze mindent megettünk, az utolsó morzsáig – jó, jó, én hagytam egy kicsit a húsból is és a rizsből is, de hát ennyit nem lehet megenni. Ez óriási adag. Máskor biztos, hogy féladagot kérek, ha ide jövünk enni.

Kávét is kértünk, és itt, kéremszépen, még a kávé is kitűnő. Tudják, a mindig emlegetett korona.. az ebéd után. A kávé. Azt általában elrontják az éttermekben. Na, itt nem. Isteni kapuccsínót ittam. Amint kihozták, annyira megtetszett, hogy azonnal belekortyoltam – meg sem vártam, hogy a kollégám lefotózza. Így a képen nem egy érintetlen kapuccsínót látnak, hanem már egy „megkezdettet”.

Ha ez nem lenne elég mindezek mellett – hogy hamar hozták az italokat, és az ételeket is, hogy azok csodálatosan finomak voltak, hogy hűs volt a terasz és tiszta -, még a pincér is végtelenül kedves, udvarias volt. Nem szolgált minket, hanem kiszolgált. És ez nagy különbség.  Mindig akkor volt ott az asztalunknál, amikor pont kellett. Amikor kiürültek a tányérok és a kávéscsészék. Nem előbb, és nem később. Amikor fizetni szerettünk volna, nem kellett órákig nyújtózkodni, meg integetni, nem kapta el a tekintetét rólunk, hanem azonnal jött. Ez is ritka… Remélem, nem megy el más országba dolgozni ez a pincér. Kérem, maradjon itt és tanítsa  a szakmát a fiataloknak.

Nincs más, mint hogy adjunk a budaörsi Budaikert Vendéglőnek egy hatalmas csillagos ötöst. Menjenek el, költsenek el ott egy ebédet vagy vacsorát.  Érdemes!

Frissítés: Fontos, hogy ne hétvégén próbálják ki az éttermet! Az egyik szombaton is épp ott dolgoztunk, és ellátogattunk újra oda, akkor viszont tele volt, és nagyon sokat kellett várni az egyébként kifogástalan ételekre!