Balatonalmádiban találkozhat a Csodával

Sétálj végig Balatonalmádi utcáin és sétányán egy verőfényes januári napon. Sétálj végig, ne hagyj  ki semmit, figyeld  meg a legapróbb csodákat is!

Kezdd a Vasúti ART-járónál, a főtérről menj le az aluljáróba, és nézd meg a kiállítást – amely olykor balatonalmádi és a városból elszármazott művészek festményeit mutatja be, olykor helyi fotóművészek képeit. Egyenként, lassan nézd meg a képeket, amelyek többnyire a Balatonról mesélnek, és akkor, ott, az aluljáróban érzed majd, hogy néhány perc múlva ugyanebben a csodában lesz részed. Persze, már az is egészen különleges, hogy ezt az állandó szabadtéri kiállítást soha nem rongálja meg senki – 2013 óta folyamatosan cserélődnek a képek az aluljáró falán, és sem egy firka, sem egy graffiti nem csúfította el, sőt, el sem loptak egyetlen képet sem.  A kiállítási darabokat félévente cserélik, és az alkotásokat meg is lehet vásárolni a helyi Tourinform irodában.

Ha végignézted a képeket, sétálj el az Öregparkba, ahol szintén egy állandó kiállításba, egy szoborparkba ütközöl. Balatonalmádiban mindig szembejön a kultúra – különösen a képzőművészet. Nem kell múzeumok, kiállítások termein keresztül bolyongani a néma csendben. Itt vagy az aluljáróban, vagy a parkban karnyújtásnyira vannak az alkotások, a száz évnél is öregebb platánsornál. A szobrok emberközeliek, meg lehet őket tapogatni, körbe lehet sétálni a kecskét, a cilinderes manókat vagy az absztraktokat – szabadon. A szoborpark kitalálói a magyar művészek mellett Európa 26 országával vették fel a kapcsolatot. Évente, vagy kétévente más-más ország művészei állítják ki alkotásaikat az almádi Szent Erzsébet ligetben. Volt már vendég Olaszország, Finnország és Lengyelország is a balatoni kisváros szabadtéri kiállításán.

Ha végignézted a szoborparkot, sétálj el a hídig – Balatonalmádiban csak úgy hívják: a Sóhajok hídja -, támaszkodj a híd korlátjára, és nézz el a messzeségbe – a túlpart, amely olykor tisztán látszik, oly tisztán, hogy még a magas szállodák emeleti ablakait is látni lehet, és valamikor pedig annyira párás a levegő, hogy csak sejteni lehet, valahol ott, a távolban van Siófok.

De most, január közepén szikrázó a napsütés – ez is valamiféle ajándék. Aranylik a híd a tó felszínén, vakít a tűző nap, még melegít is – ülj le egy pillanatra a padra, fordítsd az arcodat a nap felé, és hagyd, hadd melegítsen, hunyd be a szemed, és élvezd minden pillanatát ennek a csodának is. Aztán sétálj tovább, és mosolyogj a vadkacsákon, amelyek valószínűleg a világ legmókásabb állatai, és figyeld meg azt is, hogy szokatlan, fekete madarak keveredtek a kacsák közé – ők a szárcsák, amelyek ébenfeketék, csak a csőrüktől indul egy fehér csík a fejük búbjáig, a kis szárcsák, akik évtizedekig rejtőztek a nádasban, aztán kedvet kaptak a kacsáktól, és előbújtak, így már ők is ott tolonganak, amikor az emberek dobálják az ételt ilyenkor, télen.

Végül térj be a Liget Kávéházba. Abba a kávézóba, amely már az 1890-es években is itt állt, ahol napernyős, hosszú szoknyás kisasszonyok itták a teát vagy a kávét,  a cilinderes, gatyás urak udvariasan emelték fejfedőiket a hölgyek tiszteletére. Ülj le ide, és képzeld el, hogy ott vagy, 1895-ben, és lásd, érezd a történelmet. Nem csalódsz – ebben biztos vagyok. A kiszolgálás végtelenül udvarias, a kávé és a sütemények is fantasztikusak, mintha a hely üzemeltetői is tudnák: nagy kincs van a kezükben, hihetetlen történelem bujkál ezen ódon falak között. (Fekete erdő tortaszelet!! Kötelező megkóstolni! Ez egy kicsit más, mint a hagyományos, jól ismert süti, itt különös módon készítik, de egyszerűen muszáj kipróbálni!)

Szóval, sétálj végig Balatonalmádi legszebb utcáin, parkján sétányán – és vedd észre a csodákat.