Időutazás a múltba: a tatai Angolkert

Ha azt hallom: angolkert, akkor leginkább sövénylabirintust képzelek el egy ködbe veszett őszi délutánon, az ökörnyálat fújja a szél, a sövénylabirintusban elrejtve olykor egy-egy rémisztő kőszobor mereng, a közepén pedig természetesen szökőkút. Kőből. Amelyet belepett már a moha.
Fotó: ORSZÁGKÉP
Na, a tatai Angolkert nem ilyen.

Először is, aki soha nem járt még ott, nem biztos, hogy könnyen megtalálja, mert bár a GPS odavezet az interneten megadott címre, de ott egy hivatal van. Semmiképpen sem tűnik angolkertnek – gondoltuk -, amikor a GPS gépiesen elmondta: „a cél a bal oldalon található”.

Aztán kiszálltunk, sétáltunk erre is néhány métert, arra is néhány métert, majd megláttunk egy nyitott kaput, amelyen bekukkantva egy hatalmas tó tárult elénk. Na, ez lesz az, mert azt tudtuk, hogy a Cseke-tó partján van az angolkert.

Fotó: ORSZÁGKÉP

Bementünk. Egy csodálatos, napsütéses délutánt töltöttünk a tatai Angolkertben.

Tata barokk várossá formálódását és a 18. század közepétől kezdődő felvirágzását az Esterházy család tatai grófi ágának generációi segítették elő – ez a kert és a benne lévő kastély is az Esterházy család tulajdona volt.

És hogy miért Angolkert?

Azért, mert az 1720-as években a barokk kertépítészeti stílus ellen lázadtak Angliában, és így született meg ez a felvilágosodás filozófiáján alapuló új kertstílus – és ez alapján alakították ki a tatai kertet is.

Fotó: ORSZÁGKÉP

Az új irányzat szabad formai jegyeiben fogant angolkertek az 1780-as években jelentek meg Magyarországon. Tatán pedig a jó természeti adottságok és a jelentős történeti háttér kiváló alapot adott az Angolkert kialakításához. A maga idejében nagyon korszerű kertművészeti alkotás már akkor híressé vált egész Európában, amikor megépítették.

Fotó: ORSZÁGKÉP

Azt most nem írom le, hogy hogyan építették meg a kertet a Cseke-tó partján, és hogy a vízátfolyásokat hogyan vezették oda – ezeket mind el lehet olvasni az Angolkertben felállított tájékoztató táblákon.

Az biztos, hogy az ifjú Esterházy Miklós gróf nagy hangsúlyt fektetett a kert és ezen belül az Angolkert további fejlesztésére. A grófi család Tatára hívta Charles de Moreau francia építészt, aki egyébként Bécsben élt. Ő véglegesítette a kertet.

A szentimentális kertstílus jellegzetes angolkerti építményei a legkorábbi építésű Nyári-lak, a Műrom, a Pokol barlang, a „Római szentélyek”, a Török mecset és a Pálmaház.

Fotó: ORSZÁGKÉP
Ezeket jártuk végig ezen a délutánon – és ezeket láthatják a képeken is, no meg a kertet, ahová kirándulni, sétálni, pihenni, horgászni, andalogni járnak az emberek, a családok, a szerelmespárok.
Fotó: ORSZÁGKÉP
Fotó: ORSZÁGKÉP

 

Ezeken a képeken a Műrom látható. Ez a legjelentősebb hazai műromunk, amelynek helyét 1785-ben jelölték ki itt, a tóvárosi kertben. Az akkor már romos vértesszentkereszti apátság középkori faragott köveiből építették ezt a romot, és összeépítették a Szőnyből származó római sírkövekkel. Az utókor számára ilyen módot őrizték meg a faragványokat – amelyek szimbolikus tartalommal jelennek meg az Angolkertben: az elsüllyedt szépség iránti vágyódást, egy letűnt kor hangulatát ábrázolják.

Fotó: ORSZÁGKÉP
Fotó: ORSZÁGKÉP

 

Fotó: ORSZÁGKÉP

A tavak elkeskenyedő vízszakaszai fölött és a főbejárathoz közel jelentősebb kerti fahidak is épültek. A keskeny vízfolyások fölött kőből és téglából készült, íves boltozatú átjárók is épültek.

Ez a leghíresebb: amely mögött egy szentély található.

Fotó: ORSZÁGKÉP

A Nyári-lak a tatai Angolkert központi épülete, az Esterházy grófok pihenő és mulatókertjének legkorábbi időszakában épült fel. Grossmann József tatai építőmester művét 1783-ban kezdték építeni, 1786-ra pedig az épület teljesen elkészült – a díszítőművészeti kiegészítőivel együtt.

Fotó: ORSZÁGKÉP
Fotó: ORSZÁGKÉP

No, de nem is írom túl az élményeket, nincs sok értelme, sokkal többet mondanak a fotók – hát, ilyen a tatai Angolkert, ahová tényleg érdemes elmenni, mert felejthetetlen élményben lesz része a látogatónak.