Ilyen az igazi tepertős pogácsa

Tényleg csak annyi történt, hogy megláttam az interneten egy fotót. A fotón egy gyönyörű, réteges, mosolygó, sajtos tetejű, ropogósnak látszó pogácsa volt. Pogácsa. Jaj. Nem tagadom, a pogácsa a gyengém. Magában, vagy tartalmasabb levesekhez, kenyér helyett. Lehet sajtos, sima, burgonyás vagy tepertős. Bármilyen jöhet. Szóval, megláttam ezt a csodálatos pogácsát a fotón, és utánanéztem, hogy hol sütötték. Lajosmizsén, a Tanyacsárdában. Rendben, akkor legyen az a következő állomásunk, kóstoljuk meg azt a szép pogácsát. És valami levest is. Meg persze a főételekből is válogassunk.

A csárda honlapja nem egyértelmű. Létezik ugyanis az Öreg Tanyacsárda és van egy Új Tanyacsárda is. Viszont csak egy cím van az oldalon. Telefonszám viszont annál több. Mobilszámok is. Gondoltam, felhívom a csárdát, hogy akkor az Öreg Tanyacsárdát hol találjuk. Készségesen, kedvesen válaszoltak, igen, az a cím, ami a honlapon van. Tényleg, én éreztem totál idiótának magam, hogy miért telefonálgatok. Na, mindegy. Ha pogácsa, akkor semmi nem számít.

GPS-szel hamar odaérünk. És tádámmmm! Olyan, mint a képeken.

Kívülről egy nagy kapu, Tanyacsárda felirattal, és az épület, jaj, de gyönyörű. Rendesen beleremegek, annyira tetszik. Próbálok, higgyék el, próbálok objektív maradni, de sajnos az ilyen típusú csárdák, éttermek, vendéglők a kedvenceim. Pláne, ha olyan pogácsát sütnek, amit a képen láttam.

A csárda parkolója hatalmas, egészen biztos vagyok abban, hogy a legnagyobb szezonban is van parkolóhely.
Sok vendégnek van itt hely
Sok vendégnek van itt hely / Fotó: ORSZÁGKÉP

Karácsony és Szilveszter között látogattuk meg a csárdát. Sokan voltak, de bőven volt üres asztal, még válogathattunk is.

Hagyományos, kék abrosz, fehér mintákkal, és fából készült székek, asztalok. Nézzék meg a képeket, hát nem gyönyörű? Nem pont ilyenre vágyik az ember, amikor azt mondja: figyelj, menjünk el egy igazi, hagyományos alföldi csárdába? De.

Pedig – a bemutatkozásukban olvastam – faházas büféként indultak negyven évvel ezelőtt. Mára pedig az ország egyik lehíresebb csárdájává nőtte ki magát. Hatszor érdemelte ki az ’Év vidéki étterme” elismerést. Ezen kívül a cég  számos gasztronómiai versenyen és kiállításon nyert nemzetközi elismerést.

Ahogy leülünk az asztalhoz, máris ott mosolyog ránk a pogácsám. Igen, ez az. Bizony. Ez ugyanaz a pogi. Istenem. Ezért jöttem.
pogácsa
Íme, a POGÁCSA / Fotó: ORSZÁGKÉP

De azért megkóstoljuk a ragulevest is – csészében. Nos, erről sajnos nincs fotó. Ennek végtelenül egyszerű oka van: annyira jól nézett ki a leves, hogy amint kihozták, mi nekiláttunk, és véletlenül percek alatt eltüntettük. Amikor üresek lettek a csészék, akkor csaptunk a homlokunkra: na, ez a fotó elmaradt. Ez volt a híres mizsei raguleves, amelyben aztán tényleg van minden, zöldségek, hús, tárkony és tejföl.

A főételben nem vitatkoztunk: mind a ketten malacsültet kértünk párolt káposztával – két félével -, és krumplival. Egy nagy tálon hozták ki nekünk a két adag ételt.

Ez így nézett ki. Láttak már ilyen ropogósra sült malacbőrt? Na, hát még ha tudnák, hogy milyen volt az íze! Páratlan!

Volt hozzá vörös és fehér káposzta, és a hús is omlós, finomra sütött. Nem is csoda, a csárda honlapján olvasható, hogy mesterszakácsok főznek a konyhán.

Arról beszélgettünk, hogy ez a csárda negyven éve működik. Jó, az elején faházas büfé volt, aztán szépen lassan fejlődött. És valóban, mára – nem túlzás azt állítani, hogy – az ország egyik legjobb éttermévé vált. Pedig biztos, hogy voltak nehéz évek a negyven év alatt. Egészen biztosak vagyunk abban, hogy volt olyan időszak, amikor nem ment annyira. A rendszerváltás előtt is, és utána is – gondoljunk csak a gazdasági válságra. Biztos, hogy nem jártak tömegével étterembe az emberek – még itt Lajosmizsén és környékén sem. És mégis fennmaradt. És ilyen minőségben.

malacsült
Na ilyen a tökéletesre sült malacbőr! / Fotó: ORSZÁGKÉP

Az ebédet persze nem tudtuk megenni – hatalmas adag volt. De egy helyes kis dobozban elcsomagolták. „Kérem, még két pogácsát is csomagoljon nekem. Köszönöm.” – szóltam a pincérnek, aki kedvesen rám mosolygott, és azt mondta: természetesen. Ezt a pogit haza kell vinnem.

Az ebéd koronája – ahogy már egyszer mondtam is – a kávé.

Nos, ez az egyetlen, ami nem tökéletes itt. Nem rossz. Nem gyenge vagy ihatatlan. Egyáltalán nem. Csak nem az a tökély, mint minden más. Ezt viszont nézzük el, mert ahol ilyen a környezet, ilyen a kiszolgálás, ilyen az étel, ott mit számít az, hogy a kávé nem annyira tökéletes.

Kifelé menet megpillantottuk a szilveszteri ajánlatot. Lesz itt disznóvágástól elkezdve lovasbemutatón át a kocsikázásig minden. Az étterem ugyanis nem pusztán az ország egyik legjobb étterme. Hanem figyelnek a hagyományőrzésre is – egész évben különböző programokkal, bemutatókkal várják az embereket.

Szilveszteri kínálat
Szilveszteri kínálat / Fotó: ORSZÁGKÉP

Az egész ezzel a pogácsával kezdődött – gondoltam  este, miközben majszoltam a tepertős csodát otthon, vacsora közben – helyett. Kár, hogy csak kettőt csomagoltattam…

Honlapra is kellett volna még.